Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Csanády János: Visszapillantó-tükör: Elevenen: Várakozás szent helyen: A száraz lekvár: Kereszt-kérdés: versek
CSANÁDY JÁNOS VISSZAPILLANTÓ-TUKÖR Pénz nélkül tébolyogtam erre-arra, az égboltot bankó-lepedőnek néztem, azért akadt egy fröccsrevaló a kiskocsmába, nem mentem rongyszedőnek, se csikkszedőnek, hanem arra mindig vigyáztam, belső Napom ne szakadjon szilánkra, maradjon csak szép kerek és meleg, nem éreztem a nyomort, nyíltan bevallhatom, kissé kitérdelt, kikönyökölt ruhába még vidáman is mentem a tegnapból a mába. A füttyszót a madarak is ingyen csinálják, csak úgy neki a lomboknak, a levegőnek, eltemettem, ha egy napomnak lőttek, majd holnap, holnap ... s megteszem, amit kell. Fütyültem a tulajdonra, s nyíltan megvallhatom, arra is, amire jogom volna, a felelősséget, mint könnyű köpenyt viseltem, bár tudtam, a világ terhe rajtam, kőkocka-voltom a legalacsonyabb sorban nem izgatott, s hogy rajtam épül az egész Piramis. Mint ló a hámot, viseltem a rám-akasztott Világot, és szép és lelkes és hősies indulókkal mentem a sorban is, ha összeállón, hogy majd „megforgatjuk”, imát, káromkodást megvallhatom őszintén, váltogattam ha eltört a vas, amit hajtogattam, mocskos kezem gázolajban mostam, kipattogzott a bőr, akár az élet; s most itt állok „Pénz nélkül és rohadtan”. ELEVENEN Alig veszik észre, hogy levegőt veszek, szűröm lassan a fogam között, sziszegek, szavakat bocsájtok ki lassan, alig veszik észre a hangszalagjaim hogy igéket idomítok bioritmusomhoz, alig veszik észre, hogy idomítanak, oly természetes, hogy forgolódom a kőmalomban a többi 4
