Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Csanády János: Visszapillantó-tükör: Elevenen: Várakozás szent helyen: A száraz lekvár: Kereszt-kérdés: versek
kavics között, és morgolódom, mint messzi vihar a földeken, alig veszik észre, hogy mint a fű, éles és egyenes vagyok, s akárhányszor harapnak le a marhák, mindig felduzzadok, levegőt veszek, szökkenek mintha el-lendülnek a madarak, égretörnek faágról vagy szántásról, kihúzva a barna földből hosszú csőrüket, vagy méltósággal, lassan emelkedek, mint a gólya, a gém, levegőt hajtok szárnyaim alá, ami felemel s ebből a szárnyam-megforgatta levegőből szippantgatok tüdővel — alig veszik észre, hogy levegőt veszek még eltűnőben, s még elevenen komázom az idővel. VÁRAKOZÁS SZENT HELYEN Vártuk a repülőt. Sokan mormogó nagy tömegben a kordonokig hullámzott az ember vártuk, hogy széles, merev szárnnyal a repülőtér befutó síkján megjelenjék, még visító motorokkal, vártuk őt Babilonból, talán Bizáncból vagy Perszepólisz agyagtéglákból emelt bús falai közül, vagy Ur-ból sivatagi felhők fölött hogy jönne eljövendő nagy széles szárnyakkal vártuk a hullámzó kordon mögött nagy, tolongó tömegben vártuk Ót, hogy már eljönne hajnali harmatban lengetné saruját, a fejét koronázná napkorong Kelet felől, sokan imaszőnyeget terítettek, toporogtak mert mindig tovább lökték őket a kordonok között,
