Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): II. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

Ez ünnep már azért is érdekel, mert június óta ugyancsak erősen hozzáláttam Szt.l. korának a tanulmányozásához, bár alig hiszem, hogy valamit nyerek az ilyen szónoki frázisokból, mégis az általános véleményt Szt. l-ról talán megalkotják. (E nyomon ugyan alig indulok.) Hogy e munkával készen leszek-e vagy sem a jövő év dec.-ig, nem tudom. Attól függ, mennyit tudok végezni a télen az iskola alatt.

Az év végi vizsgák óta nem sok mondanivalóm van: Pesten voltunk a torna(-játék) tanfolyamon (8 napig), azután szüléinknél voltunk egy hétig; június 20-án pedig hazajöttünk. Azóta jobbára a tanulmányomon dolgozom, bár a napi kérdések is igénybe vesznek néha, pl. hogy Umberto olasz királyt egy Brasci nevű anarchista meggyilkolta, amely roppant port vert föl; a másik a kínai háború, melybe a német császár prédikációval küldi katonáit; itthon meg a jubileumi (900 éves) ünnepély vitái, t.i. a főünnep Esztergomban, de a néppárt Steinerrel Fehérvárott akart egy igazi kath. ünnepet tartani, azonban szegény Steiner gutaütés folytán meghalt, s így minden szépen megy.

Szept. 2-a. A 4-ik tanár i évem köszöbén állok — jó kedvvel, egészséggel, jó céllal, amely felé törekedem. Azért különös megjegyezni valóm nincsen erről, hanem inkább egy kis családi politikáról szólok.

Nem olyan sok emberről van szó, mert az apósom egész családja 4 tagból áll: ő, a Guszti néni, Vilma és Kálmán, de azért elég komplikált a dolog.

A Guszti nénit kivéve most huzamosan együtt voltunk az én hajlékomban, azelőtt meg Pesten. Talán először nyílt alkalmam jobban megismerni embereimet

Kezdjük az ipámmal Alapjában jó ember, szorgalmas, becsületes. Ambíciója méltó állásához, t.i. vasúti, s azért az volt a vágya, s még ma is, hogy járja a világot, hogy annak főbb dolgait szemlélje és élvezze. Egy kissé élvvágyó tehát, ami már jól táplált külsején meglátszik. Társalgása: iparkodik derült, sőt vicces lenni, komoly témákba nem fog bele; elmélkedni nem képes, csupa reflexió, visszaemlékezés, élményeinek elmondása, ami foglalkoztatja.

Szóval az élet és tapasztalat embere, de olyan, aki a tanulságokat nem vonja le semmiből, azért érte bizonyára a legfőbb baleset is, t.i. feleségének elpártolása. Más hibái: rontja egyéniségének hatását rossz előadása, amely valószínűleg kétnyelvűségéből származik; magyarul hibásan, akadozva, ismétléssel társalog; azután a századvégi ideges szellem, s az ezzel járó hirtelen felindulás nála is megvan. Pedig a legtöbbször olyanért lobban fel, ami szót sem érdemel. Ezt ő maga is tudja, mert erőltetni iparkodik a nyugalmat, ami azonban nem igen áll jól neki.

Guszti néni egy kissé nagyobb egyéniség nőben. Széles látókörű, jó beszélő tehetségű, bármilyen témában otthon van; valamikor szép is lehetett, most már vagy 57 éves, de jól néz ki. Jó gazdasszony. Csak nagy hibája van, ami nélkül szinte ideális jellemmé nőné ki magát, ez t.i. az a bosszús vonás, ami állandóan ott ül arcán, ott csillog szemeiben. Szinte félve nevetünk vele, nem tudva, nem-e (sic!) húzódik az őszülő szemív fenyegetően össze már a következő pillanatban.

Azt hiszem, hogy eltalálom, ha egy elhibázott ifjúkori lépéstől származtatom ezt, amely viszont valami ferde jellemvonásból fejlődött, s ezt a helyzetet aztán állandóan fenntartja öccsének szerencsétlen házassága, amely az anyai gondokat az ő vállára helyezte, s amelyben neki soha öröme nem tellett. Gondos és házsártos, művelt és zsarnoki: ezek az ő jellemvonásai. Azért nem férünk mi össze.

Vilmáról talán nem kellene szólnom semmit, de az összhang kedvéért megteszem.

Gondosan nevelték, amennyire tudták, olyan módon, ahogyan legkevesebb pénz és időbe került. Főleg áll ez serdültebb korára, amikor bizonyos mérvben elhanyagolták, Hamupipőke-féle lett, s vérszegény a mozgás és jó levegő hiánya miatt. Jó esze van, amit talán sajátságos helyzete is élesített; az árvaság olyan fájdalom, mely veszít az idővel; ő megfordítva: nagyobb korában mindig jobban érezhette szülei szégyenét.

60