Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): II. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

Végül Kálmánról elég legyen annyit mondani, hogy nevelése megegyez a legtöbb úri gyerekével. Sokat megengedtek neki, sokat tud, ami nem neki való, ezért akarat- erélye nincs, mert nincs valami magasabb életcél előtte. Tisztán a kényszer viszi oda, hogy az iskolai bizonyítványokat is megszerezze, mert e nélkül megélni nem lehetne. Éppen ezért a fennálló szokásokkal szemben szinte anarchista, nem respektál semmit, bár az udvariassági formát nagyon betartja. Általában látni lehet, hogy mennyire a magunk személyére vonatkoztatunk ma mindent. Ő is ideges már, rossz fogú és gyönge étvágyú.

E környezetben nem a legjobban érzem magam, bár sokban megegyezünk. Legkevésbé férek meg Guszti nénivel, kinek morfondálását ki nem állhatom; a papának gyönge- ségei mellett is meg tudok bocsátani, de ha sokat együtt lennénk, alig férnénk meg szépen. Kálmán mint gyerek még nem számít, ha kezem alá kerülne, majd kellő útra vezetném.

Vilmával, kivel együtt kell mindig lennem, talán leginkább megegyezünk. Jó szívű, elég csöndes, néha alanyi kitörései vannak; kevésbé kitartó a munkában. Egyben különbözünk, s ez az ő legnagyobb hibája, amivel aztán rám is a legkínosabban visszahat: az a sötét szellem, amely mindenben gyanakvólag a rosszat keresi. Ez, meg feltűnő szórakozottsága mérgezik meg gyakran aztán az én kedélyemet is.

Október 3. A 4-ik tanári évemből is letelt már egy hónap. A munka jól megy, kedvem is van hozzá. Sok szabad időm nincsen ugyan, de azért egészségem nem féltem: elég szórakozási időm akad. Maga a tornajáték sem teher. Legföllebb a kopaszodás fenyeget rohamosan, orvosságom nincs ellene. [... ]

A kollegiális viszonyt inkább hangoztatjuk, mint gyakoroljuk. Erősen ideges a társaság, meg bizonyos professzori erőszakos szellem érvényesül egymás között is, mely nem tűr ellentmondást; melynek a szofisták módja szerint az a célja: legyűrni a többit. S amellett nem eléggé ős?inték, be vannak gombolkozva . . .

Mindenünnen jó hírek. Nagy, 20 nap óta tartó szárazság uralkodik.

A búr köztársaságok végleg elbuktak; Kínában erős harcot kezdenek a boxerek ellen.

Október 10. Röviden ennyit: családi életünk mostanában nagyon jó, derült fesztelenség van köztünk és szeretjük egymást. Vilma lassan közeledik ahhoz az ideálhoz, melyet képzeltem régebben. [... ]

Október 14. Elmélkedjünk egy kissé a tanári karról ma, midőn pihen az iskola gondjaitól megszabadulva mindenikünk.

Milyen a tanárok élete az iskolában és azon kívül? A kérdés elég nehéz, sok tapasztalatot igényel, de tekintve, hogy 3 évet már kitöltöttem és természetemnél fogva szoktam mindenről időnként nagy vonásokban elmélkedni, azt hiszem, nem minden siker nélkül szólok hozzá.

Mielőtt én idejöttem, ennek a mi tanári karunknak kemény napjai voltak. Előbb azért, mert vaskalapos igazgatója alatt egyénileg sokat tűrt, másodszor, mert az állami tanárok nem voltak a város polgárai előtt kedvesek azon nagy teher miatt (16 000 K), mellyel a városnak segíteni kellett a főgimnasiumot. Úgyhogy a tanárok elzárt szigetet alkottak a városban, amit növelt még egy újabb ellentét, t.i. a nagybányai úrfiak egymás után buktak ki az iskolából, mert nem akartak tanulni.

Másik baja volt, s az még nagyobb, hogy belsőleg is forrongott. Mint minden újonnan átvett intézetben nem volt múltja a tanároknak, mind idegen volt egymásra, az ország különböző részeiből, vallásilag s fajilag különbözők, s mint ilyenek egyhamar nem ismerték, s nem értették meg egymást.

Ebből a kétféle szerencsétlen viszonyból tudom megmagyarázni azon viszályokat, melyekről hallottam, de amelyeket már át nem éltem. Viszály az igazgatóval, viszály

61