Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - MŰHELY - Szathmári István: Arany János és a magyar nyelvtudomány

tatni be; azután a jobbakat, vagy az egysmás tekintetben figyelemre méltókat tüzetesb kritikával kísérni. Továbbá a külföldi belletristikát is folyvást szemmel tartani, s ne- vezetesb tüneményekről értesíteni a magyar közönséget. E téren is óhajtom, elvárom közreműködésed”. ('/.: Keresztury i.m. 151—2). És ráadásul közben „bársonyos kézzel átsimítva” megjelenteti Madách művét, Az ember tragédiáját; továbbá fordít máig ma- randandóan, és mások fordítását bírálja eddig nem tapasztalt hozzáértéssel és alapossággal; elindít három nagy kiadványsorozatot: a Shakespeare- és a Moliére-kiadást, valamint a Népköltési Gyűjteményt, ez utóbbinak azonban csak a tervezetét készíthette el és csupán az előmunkálatokba fogott bele.

Még az akadémiai főtitkári teendők is inspirálták Aranyt a nyelvi-stilisztikai kérdésekkel való foglalkozásra. A jelentések írása, a levelezés, a kiadványok gondozása, tárgyalás az Akadémia tagjaival stb. mind ebbe az irányba hatottak, nem beszélve arról, hogy ebben az időben is sokat és sokfélét olvas és bár 1875-ben a Toldy Ferenc halála folytán megüresedett és neki felajánlott egyetemi katedrát nem fogadja el, tudományos tevékenységét tovább folytatja, sőt — mint már jeleztem — ekkor fordul igazán a magyar nyelvtudomány felé, ekkor kerül kapcsolatba a Nyelvőrrel, tanulmányokat, cikkeket ír, széljegyzetekkel kíséri a folyóirat egyes számait stb.

Hogy közben mennyire kitágult érdeklődési köre — és ez a tény is sok tekintetben közelíti a nyelvtudomány felé —, azt már a Szépirodalmi Figyelő első számát bevezető Előrajz is mutatja: „Célja a lapnak a magyar szépirodalom (műpróza és költészet) aesthetikai fejlődését előmozdítani. Eszközli a célt I. Elméletileg: széptani értekezések, hosszabb, rövidebb tájékozások, fejtegetések által. II. Gyakorlatilag: 1. Szépirodalmi dolgozatok közlése által. 2. Szépirodalmi, úgy hazai, mint külföldi termékek egyszerű,, vagy bírálatos ismertetése által. 3. Bármely irodalmi jelenség méltatása által, amennyiben az arsthesis körébe esik. 4. Az által, hogy a hazai irodalmi, főleg szépirodalmi intézetek — minő a Kisfaludy Társaság — működését folytonos figyelemmel kísérendő valamint a költészettel rokon művészetekre is alkalmilag kiterjeszkedik. 5. Céljaira, amikor szükségesnek látja a képző és hangzó művészetek segélyét is igénybe veszi.

6. Rövid híreket közöl a bel- és külföldi társasélet, de leginkább az irodalom és művészet köréből ... az érdemnek koszorú, a tehetségnek buzdítás, a lelketlen kontár- ságnak visszariasztás kell. . . Óhajtásom az, hogy e lap irányadóvá s mintegy irodalmi központtá nője ki magát.” (Idézi: Keresztury i.m. 152—4.) Vagyis főcél a bírálat és az elvi jelentőségű kérdések kifejtése, az esztétika középpontba állításával. Itt említi Arany a zene és a képzőművészetek fontosságát. Egyébként vonzódott a zenéhez: már gyermek- és diákkorában énekelt az énekkarban, továbbá gitározott is. Később régi dalokat kottázott le, élete utolsó éveiben pedig meg is zenésítette néhány saját versét, Petőfi és Amadé egy-egy költeményét (vö.: Debreczeni István: Arany János, hétköznapjai. Bp„ 1968. 131—2), továbbá azt is tudjuk magától Aranytól, hogy nem egy remekművét zenei, tehát ritmusihletés sugallta (/.: Szilágyi Domokos i.m. 76), végül ez irányú érdeklődésének nem kis szerepe volt alapvető verstani tanulmányainak a megírásában. A zenén kívül — mint ismeretes — megpróbálkozott Arany a festészettel, a szobrászattal és a színészettel is.

Érdeklődésének körét tovább vizsgálva rá kell mutatnunk, hogy Aranyt vonzotta a múlt, a hagyomány, egyáltalán a történetiség. Ez vonatkozik a népi, a nemzeti múltra, de vonatkozik irodalmunk, az egyes műfajok, versformák, továbbá nyelvi jelenségek korábbi történetére is.

Érthető módon érdekelte Aranyt a néprajz, különösen a népköltészet. Gondoljunk Naiv eposzunk című tanulmányára, valamint arra, hogy folyóirataiban egy-egy hazai vagy külföldi népköltési gyűjteményt ismertet, foglalkozik a népmesegyűjtés kérdéseiéi