Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): I. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

Jó időnk is van; ápril. 30-án reggel egy hatalmas kirándulást tettünk a Kopasz felé a Szegedi úton, este pedig itthon a kertben sétáltunk: én átfogom a derekát, ő meg a köpeny alatt a kezemre teszi a kezét, s eldiskurálunk.

Nagyon előnyösen megváltoztatta Vilma kedélyét a főzés is: 2 nap óta itthon kosztolunk és pedig mondhatom, hogy kitűnően. Úgy hogy a családi élet így sokkal szebb. Azóta Vilma színesedik, vígabb, el-eldanolgat és sokkal többet társalog.

Ily szép átalakulást nem is hihettem ilyen gyorsan.

Vannak még olyan szokásai, amelyek nem tetszenek, de most már a szeretet hangján vagy intéseivel szólva is elérem célomat. A gúny, mely csíp, már lejárta magát, most jön a tréfás, szerető figyelmeztetés.

Egyébként nincs semmi újság. Lassan már berendezkedünk a lakásban.

Május 10. [...] Semmi fontosabb újság nincs, minthogy a nyárra hirdettek a művészetekbe való bevezetés céljából tanfolyamot július hóra, melyre elsősorban történész pályázhatik, nekem ez több okból kívánatosnak látszik: 1. aug.-ban kellene gyakorlatra menni, aminek eredménye az, hogy nem kell annyit vezényelni és megkímélem a torkomat. 2. Nem kell egy csomó vizitet tenni, ami akármily kellemes volna egyébként, részleteiben, mégis általában a nomádsága miatt — egyik városból ki s a másikba be — kényelmetlen. 3. A feleségem Pesten lehetne egy hónapig s ott a Szinelnénél jól megtanulná a mi kedvenc ételeinket főzni. 4. A legfőbb ok azonban, hogy kiegészíteném tudományos ismereteimet. Szándékom magyar tört. kézikönyvet írni a Vili. o. számára, ott pedig szólni kell a művészeti mozgalmakról is, sőt rajzolni sem ártana, aztán megvoltam Olaszországban s a főbb művészeti emlékeit a világnak ismerem már, így tehát volna kilátásom, hogy kellő sikerrel hallgathatnám.

Csak az a baj, hogy 20-at vesznek föl mindössze, ami nem igen sok. [... ]

Május 20. Az érettségi írásbeliken is túl vagyunk a mai nappal. Holnap Pünkösd ünnepe s így módom lesz kissé pihenni. Erre van is szükségem. Ugyanis most végre egy határozott terven töröm a fejem: ez t.i. a régi kedvenc témám felújítása, a történelem filozófiájával való foglalkozás. Annyira összeforrt már lelkületemmel körülbelül 10 év óta a lét általános kérdésein való töprengés, hogy attól megszabadulni nem tudok. Mi az élet? S mi a célja? Minderre próbáltam a kérdést serdülő koromban megtalálni: a vallás, majd a filozófia útján, de egyik sem adta meg. Keresem a néhány ezer évi történelmi fejlődésben, talán ez a legreálisabb mód a cél behozására.

E kérdéssel kapcsolódik még a szocializmusnak stb., korunk égető kérdéseinek ismerete. És én, aki oly végtelenül szerettem Kölcseyvel a hazámat, a népnek millióit, sőt néha a francia forradalmi írókkal az egész emberiséget át óhajtám ölelni, alkalmasnak hiszem magam arra, hogy e téren valamire hosszú évtized munkájával vigyem.

Isten engem úgy segéljen.

E munkára még buzdít egy más körülmény is. Vilma jó házias asszony lesz, aki itthon minden gondtól megszabadít, azután meg nagyon egyedül nőtt fel és így társaságba nem vágyik, de azt hiszem, nem is tud mozogni abban. Én legalább Nagybányán nem kívánkozom vele társaságba járni, mert egyelőre legalább nincs reményem, hogy Vilma begyakorolt nyelvű közönséggel szemben — mint a bányai — megállná helyét. Gúnyos mosolyoknak kitenni magam különben sem vagyok hajlandó.

Újság nemigen van. A szokott módon élünk; majd az idő, munka és egy kis vezetés (szigorúan) Vilmát, s ezzel az én jövőmet, rendbehozhatják. [... ]

Május 27. Ha olyan boldogságféle van a földön, mikor az ember magát elégültnek tartja, akkor a legutóbbi napokban boldognak mondhatom magam. A mézesheteink mintha most kezdődnének! A régit mondhatnánk inkább kéjelgésnek, mint boldogságnak. A nemi élv most csak eltűnő kiegészítője a mi boldogságunknak, inkább abban áll ez, hogy lényünk egymással összeolvad szótlan ölelkezésben. Olyan jól esik akár egy

82