Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): I. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

2 ill. 3 szoba stb. De hát még nem kell feladni a reményt. Holnap van a felmondási ha­táridő és így még remélhetek. Az intézetben nagyobb bajaim nem igen voltak. A magyarázatnál többnyire azt tapasztaltam, hogy érdeklődéssel kísérték, csak az a hibám, hogy sokat beszélek és sokszor jelentéktelen dolgokra is kitérek. Fegyelmileg az alsóbb osztályokban semmi kifogásom nincs. Vl-ikban van egy-két emberem, akik illetlenül viselik magukat és a Vili. osztály, amely főleg a tornaórákon rendetlenkedik. Oka az, hogy nagyon lágyan bánok el velük és az elkényeztetett gyer­mek mindenütt az ember nyakára nő. Az ifjabb osztályokat teljesen a kedvem szerint, szelíden, de azért megfelelő szigorral vezetem, s ott nincs is baj. Jan. 19. Tegnap jött meg hadnagyi kinevezésem. Amily végtelenül örültem volna neki egykor hiúságból, annyire örülök neki most hasznossági szempontból: hadnagyi zsold, nem kell borjút cipelni: hogy a fenébe ne volna gusztusos. Azonnal írtam Vilmá­nak, hogy szeretnék hadnagyi ruhában esküdni, haő beleegyezik. Megspórolom vele a frakkot, cilindert, amit éppúgy gyűlölök, mint a század elején egy jó magyar szellemű puritán református diák. Jan 21. Van lakásom: egy csöndes kis ház. Olyan komótnak néz ki. Három közép- nagyságú szoba, csinos üvegfolyosó stb. Mintha az isten is új házasoknak szánta volna. Előttem lebeg a jövő képe, az az ideál, amiről álmodtam. Egy csöndes tanya, egy sze­rető szív, a fiatalság tüze s nemes kedélyvilága, mely a jövő nemzedékért feláldozni készül nyugalmát s ezzel véli leróni a szüleinek tartozó hálát. [ ... ] Az iskolában e héten igen jól ment minden. Egy-két nyolcad osztályú izetlenkedik csak, de majd rövidesen elbánok velük. Magyarázataim többé-kevésbé sikerültek, úgy hogy meg lehetek velük elégedve. Igaz, hogy pl. a 8-ikira alaposan készülni kellett; úgy szinte 6-ikban is gondot adott az angol parlemantarizmusról szóló leckék megma­gyarázása. Tornaóráim majdnem mind sikerültek. Csak az a baj, hogy a torkom fáj. A sok beszéd megárt, méginkább az, hogy e meg­szerzett bajt, amit én gégehurutnak tartok — nem tudom eléggé enyhíteni a kellő kímélettel. [... ] Febr. 8. A nemzetiségi eszme megoldásának főbb akadályai 1. hogy a nemzetiségek a magyarban csak a nemzetiséget tekintik és így annak erősítését irigy szemekkel né­zik és jajkiáltással kísérik. Pedig nem szembeállítani kellene magukat, hanem saját ér­dekeiket egy nagy egészének alárendelni. Ha az országban a magyarság erősödése nem a magyar nemzet, vagyis e szép ország erősbülését jelentené, akkor csakugyan irigyelhetné azt mindenik nemzetiség. De hogyan nem lehet gyanús szemmel tekin­teni azt, aki jajgat, mert az ország erősebb lesz? 2. g. kath. és g. kel. magyar egyházak hiánya. Ha ilyenek volnának, nagyobb városainkban a magyarosodás igen gyorsan ha­ladna előre. Pl. itt Nagybányán 3500 g kath-t hamarosan magyarrá lehetne tenni. Míg ha ez sokáig így tart, megérjük, hogy a városi műveltség mellett a nemzeti öntudat láb­ra kap. [... ] 3. Legtöbbet árt azonban a közös hadsereg germán szelleme. Őszintén megvallva a magyarság elég idealista és buzgó, hogy egységes nyelvű nemzetté akarja átalakítani az országot. Ebben hisz is, lehetőnek tartja; szép példái buzdítják. De vi­szonyunk Ausztriával gátolja e törekvést. Ezért gyűlöli minden nem politikus magyar Ausztriát. [... ] Március 15. Régen nem voltam úgy meghatva, mint az idei ünnepélyen. Este a polgári kör bankettjén a 3-ik tósztot én mondtam az egész társaságra, mely a 48-iki eszmék terjesztőjének egyik eszköze. A beszéd tárgya tulajdonképpen a már­cius 15-iki nap fontosságának megállapítása a tört. igazság szempontjából. Elmondtam, hogy a mi népünk alkotmányos úton védte, illetve követelte régi jogait, s e célból nem volt föltétien szükség a március 15-ére. Ha mi mégis megüljük a napot, megtesszük 79

Next

/
Thumbnails
Contents