Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): I. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

azért, mert a lelkesedésnek magasztos napja, az erkölcsi bátorságnak a napja, mely biztosít arról, hogy a mi ifjúságunkban van vér, van bátorság arra, hogy ha haza, a szabadság hívja, képes azért síkra is szállni, meghalni. A lelkesedés, a biztató jövő szép napját ünnepeljük meg mi stb. Ilyenforma volt az okoskodás menete.

Azonban nem a legjobb néven vették, mert azt hitte egyik-másik, hogy ezzel kisebbíteni akarom a március 15-ét, sőt egy későbbi tósztozó olyanformán gyanúsított, mintha április 11-e érdekében emeltem volna szót. Ha már így félre tudtak érteni, akkor nem tartottam érdemesnek válaszolni rájuk, félreálltam.

Még egy hét! Ma írt Vilma, kissé korán bár, de már gratulálta névnapomra. Olyan jóleső hangon szól, hogy én nem tudom, de szerelmem mintha még erősebb volna. Engem az ő szelleme tart lebilincselve: igénytelen, következetes, figyelmes, és szerelme mély.

Április 26. Tegnap múltam el egy hónapos házas. Sok idő ez ilyen új állapotban. Szinte nem tudom mivel kezdjem. Minden házasságnál azonban első gondolat az, hogy boldog-e vagy nem. Én, ami a mézesheteimet illeti, kissé furcsa helyzetbe jutok, ha a boldogság szempontjából akarom megítélni. A boldogság a sorsunkkal, viszonyainkkal való teljes megelégedés. Nohát akkor én távolabb vagyok a boldogságtól, mint legénykoromban. Akkor volt pénzem elég, jó ellátásom, kitűnő szórakozás és a hivatalos teendőn kívül semmi gond. Most nincs pénzem elég sohasem, ellátásom sem olyan, szórakozásom alig van, gondom meg fejemen átcsap. Nemi tekintetben tényleg mézeshetek voltak [. .. ]

Én kevés illúziót tápláltam a házasságom iránt, nem voltam ábrándos, tudtam, hogy egy igénytelen, nem is a legjobban nevelt lányt veszem el, de nagy érdeméül szolgált előttem munkássága, egyszerűsége. Van még néhány kisebb előnye is. Tudom, hogy nagyon szeret; hogy iparkodik megtalálni a legutolsó kívánságomat. És én mégis kezdve az első naptól majdnem minden nap gyöngédtelen, goromba vagyok hozzá — öntudatosan — vagy jobban kész akarva. Miért? Ennek hosszú története van. Mióta őt ismerem mindig arra iparkodtam rávenni, hogy beláttassam vele testi hibáit s azokat kijavíttassam vele. Eleinte óvatosan, gyöngéden, később a múlt nyáron nyíltan, komolyan, eljegyzésünk után keményen és most lakodalmunk után elég gorombán. Nem tanácsképpen összefoglalva, hanem alkalomszerűen, esetenkint. Nemigen értette meg szándékom azelőtt, és pedig azért, mert nem ismerte hibáit. Neki ezelőtt soha senki nem mondta azt, hogy pl. görbén tartja a derekát vagy a fejét előre ejti; vagy hogy idegesen mozog; a fogait, fülét nem jól tisztítja. A legfőbb pedig sápadtsága, vérszegénysége, amire vonatkozólag folyton ajánlottam, hogy ne üljön egész délután a horgolás vagy varrás fölé hajolva vagy éppen olvasva, hanem mozogjon, sétáljon minél többet.

Most esküvőmkor tapasztaltam, hogy az én töprengve, kínosan szerzett tanácsaim helyett éppen azok ellenkezőjét követte Vilma és ezért nagyon levertnek éreztem magam. Ideges vagyok azóta vele szemben, gúnyoltam egész gorombán, úgy hogy többször sírva fakadt.

Hozzájárult még egy-két bosszantó dolog apósom részéről t. i. a polgári esküvőn a születendő gyermekek vallásáról nem szólt semmit, azután a hozományba adott összes dolgok értékét, mint valami szerződést, aláíratta, pedig lehet, hogy botrányosan kevéssel látta el némely dologban a feleségemet pl. ruhája alig van annyi mint nekem; úgyhogy sétálni mindig egy ruhában és kalappal kell jönnie, amit már a nők megszólnak, úgyhogy én mindjárt az első hónapban vettem neki egy ruhát. Szóval ezek is, aztán meg az emberek gúnyos arca, melyről szinte leolvashattam: „ez ugyan beugrott a házasságba”, annyira felingereltek, hogy én az első hónapban többet gondolkodtam komoly arccal a jövőmről, mint amennyit az új feleséggel élveztük a jelent. Bizony nem egyszer jutott eszembe a válás gondolata sem.

80