Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): I. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

eszköz nincs, meg kell őket ölni. Akit meggyilkolnak, az a hadseregtől védve volt, tehát forradalom nem használna semmit, csaka tőr. íme látjuk, hogy Brutus és Luccheni egymáshoz közel járnak. Hogy melyik nagyobb, az csak attól függ, melyiknek a célja nagyobb; s melyiknek az eszközei férfiasabbak.

Brutus konzervatív, Luccheni újító; a szociális eszmék híve; boldogítani akarja az elnyomott milliókat, kiket uraik kizsákmányolnak. A hirdetett demokrata eszméket — az emberi jogokat — szélesebb körben akarja elterjeszteni. Az újkor története világosan mutatja a fejlődés útját, irányát; a féktelen arisztokrata uralomból lett az egy zsarnok-abszolút uralom, a francia forradalom azt, s a nemességet megbuktatta: s a bourgeoisie jött helyébe. És most a 4-ik rend kér teljes emberi jogot. Vajon nincs igazuk? S nem-e (sic!), ez volna a természetes fejlődés? És Luccheni ezt követeli. Ő olasz, s az olasz nép értelmiségének 2/3-a legalább szocialista. Ezek az emberek azt látják, hogy lassan az ő idejük is elérkezik. Tanaik, céljaik oly világosak, hogy bárki megérti, a nyomor pedig a kivitelre ösztönzi őket. Dühösek, hogy bár annyi millió ismeri eszméiket, s híve azoknak, mégsem tudnak uralomhoz jutni, mert az uralkodók s más jobb sorsú népek meggátolják. Tehát közel áll a gondolat, hogy mintsem eszméikről lemondanának, inkább az uralkodókat irtják. Hogy ki ez, egy öreg, védtelen nő-e az, vagy más, az egészen mellékes? Kiirtandók, mert útban állnak.

Afrancia nép inkább dicsőséget húzott aforradalomból, pedig az egész nemzet őrjöngött; ezrével ölték mindazt, ki útjukban állott: vajon az ilyen merész gyilkosok, mint most Luccheni, vagy Rovachol vagy a többiek nem-e (sic!) érdemelnek idővel dicséretet? Mi persze irtózunk tőle, mert férfiatlannak találjuk, mert az erkölcsiségnek itt határa van, s kezdődik a vad állat az emberben, de vajon nem volt-e az újkoron át mindig divatban a gondolat: hogy a cél szentesíti az eszközt? Ha a társadalom minden rendű és rangú fia a királyoktól le a legutolsó egyházi férfiúig ezt az elvet századokon át követte több-kevesebb sikerrel és gyalázattal, néha dicsérettel: akkor talán a műveletlen 4-ik rend tagjaitól vesszük mi ezt irtózatosnak? Ha az előkelők önző céljaikért ezrek életét, boldogságát dobták áldozatul, akkor ne csodáljuk, hogy akad egynéhány munkás, kik talán csak tündérinek képzelt jövőért — de legalább jó célért — egynéhány előkelőt meggyilkolnak. Ha nem látnék magam előtt más utat a továbbfejlődésre, vértele- nebb megoldását az emberiség jövőjének, akkor én is helyeselném Luccheni eljárását. De így csak szelídebb bírája vagyok; szelídebb azért, mert mint munkás — kevés politikai érettségű lévén — nem volt képes látni a vér nélküli ösvényt; hanem a rögös, a nehéz utat választotta, hol csak úgy arathat sikert, ha sokan fogják még követni a gyilkolásban. De erre nincs igen kilátás. S az ily gyilkos tehát tragikus alak lesz.

Szept. 30. A pihenés szép őszi hónapja volt ez; lehetőleg kúrálni iparkodtam magam, hogy mellfájásom elmúljon, s idevágólag kedvez a sors is, mert ez egy hónapban 3 teljes ünnepnap volt, s néhány nap alatt újra 2 napi szünetünk lesz. A mellfájás, mely szúrásból állott eleinte és a légcső és a tüdő érintkezése táján érzett tompa fájdalomból, fulladásból — szerencsésen elmúlt. Csak bizonyos fokú szédülés maradt meg, ami, valamint az a gond is, hogy hirtelen baj, esetleg halál érhet — hipochondrikus bánta- lom, amelynek kiűzésén rajta leszek.

Egyedül leendő házasságom adott nagyobb gondot. Sok kényes kérdést oldottam meg e hónapban lelkileg Ő vele. Majdnem mindenik levelemet 2-szer írtam, mert fontos volt a kifejezések minősége is. Gorombáskodtam Vilmával, meg kellett mondani neki, hogy sápadt, beteges színű, és hogy épp ezért viseljen magára több gondot; úgy szintén megírtam, minő pletykákra lehet elkészülve majd itt.

Várom a leendő após látogatását, kivel több fontos dologról kellene érintkeznem, melyekről sokat töprengtem; ilyenek: 1. mivel más vallású Vilma, reverzális adása, hogy a születendő gyermekek mind reformátusok legyenek. Ezt okvetlenül kikötöm;

75