Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - DOKUMENTUM - Füzi László: Feljegyzések a századforduló idejéből: elöljáró sorok Németh József Naplójához
séggel bír Németh László tanulmányaiban, szépírói munkáiban, s meghatározta önszemléletét is. Az áttekintés — az elmondottak miatt is — csak töredékes és vázlatos lehet, hiszen itt nem szólhatunk a szépírói művek motívumrendszeréről s Németh magyarságszemléletéről sem ... Németh László életrajzi írásaiban — így a Magam helyett című emlékezésben — hosszasan foglalkozott szülei alakjával. Önmaga gyermekkorba visszavetített szemlélete az apai Napló ban megmutatkozó látásmódot vette át. Apja alakját eszményítette, anyjában pedig az eszménnyel szemben álló nőt látta. A köztük lévő ellentétet a „társulékony jóra izgató emberszeretet” és a „magára hagyatkozott puritán konok- ság” ellentéteként szemlélte. Apja törekvéseit akarta folytatni, gyermekként is vele azonosult: „Az apám megaláztatását nem bírtam elviselni... az Érték megaláztatásán voltam felháborodva. Hogy az én apámat, aki olyan nyájas, higgadt és tudós, akit a diákjai olyan tisztelettel néznek: egy villogó szemű, gesztikuláló asszony így elboríthat sértésekkel” — írta. Közben azonban érezte az anyai alkat hatását is. Egész önszemléletét a kettős örökség küzdelméből vezette le. „Az én eszmélésem valóban azzal kezdődik, hogy az ő meghasonlásukból próbálok lelket csinálni magamnak” — írta. Apja hadifogságának évei alatt álomvilágot épített erre a kettősségre: az apa a „házi mitológia” istenei közé kerül, anyjától pedig elfordul: az Irgalom ban erről majd részletesen is ír. Apja hazatérésének történetét először a Télemakhosz című elbeszélésében írta meg, ez is mítoszteremtés jegyeit mutatja. Későbbi regényeinek, drámáinak hősei — s Németh László választott szerepei — a már eddigiekben is megmutatkozó alkati kettősség alapján különböznek egymástól. „Apja és anyja eltérő vonásaiból két életérzést formál meg: egy léhább, felszínesebb, csillogóbb, élvezőbb és a nemes, komor, tragikus életérzés archétipusát” — írja Zi- monyi Zoltán. Ezek a típusok — sajátosan elegyedve egymással — végigkísérik Németh László írói pályáját. Már az Emberi színjáték hőseinek, Boda Zoltánnak és Horváth Lacinak a különbözősége is alkati eredetű, a későbbi regények, drámák hősei pedig mindannyiszor visszautalnak erre a kettősre. Boda Zoltán iszonya a Gyószban és az Iszonyban teljesedik ki, Kurátor Zsófi és Kárász Nelli vágyát az emberi kapcsolatokra pedig Horváth Laci elegyedni tudásával Égető Eszter és az Irgalom Kertész Ágnese hordozza. Közben sajátos átértékelődés is történt. Már az Emberi színjáték is a különösséget, a másságot, a védekező elzárkózást igazolta, ez tükröződött a regény gondolatiságában is. Németh László gondolkodásának apai örökségét igyekezett érvényesíteni, műveinek világát azonban hosszú ideig az anyai örökségként értelmezett életidegenség határozta meg. Legszembetűnőbb — s legismertebb — példája ennek az Iszonyban mutatkozik meg. Grezsa Ferenc elemzéséből ismerjük a regény genezisét. A mű több szálon kapcsolódik az életmű egészéhez: szereplői a mezőföldi elbeszélések szereplőivel tartanak rokonságot, a regény gondolatisága a felszabadulás utáni Németh László gondolatait képviseli. Személyessége —talán ez is sikerének a titka — rejtettebb, mint a többi regényé, ám az író és hőse között így is találunk érintkezési pontot. Grezsa Ferenc idézi a Lányaim egyik esszéjét: „Családunkban van valami a nemes gázok vonzástalan hidegségéből, mintha inkább iszonyodásra, a nemes bokrosságra születtünk volna, s nem valódi szeretetre”. Németh ezt a hidegséget ambivalens jelenségként értékelte: egyszer „világgal keveredni nem tudó tisztaságnak” nevezi, máskor „zsarnoki frigiditásnak”. Mindennek a családi légkörből való eredetére utal Németh József is Naplójában, mikor így jellemzi feleségét: „Ilyen nőknek nem szabad volna férjhez menni; a nemi élvezetről úgy sincs sejtelmesem, anyai vágyak nem hevítik, teendőit nem bírja. Míg nagyon jó szíve volna, hogy aggszűz vagy apáca-féle legyen. Áldása lenne környezetének.” Az idézett rész nem csupán a jellemzés miatt érdekes, hanem azért is, mert — 71
