Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - DOKUMENTUM - Füzi László: Feljegyzések a századforduló idejéből: elöljáró sorok Németh József Naplójához

mintegy előlegezve a félévszázad múlva megíródó regényt — az Iszony történetét is magába sűríti. (Kárász Nelli férje halála után egy kórházban vállalja az emberiség szolgálatát.)

Az Iszony így egy folyamat kiteljesedését is jelenti: Németh szépírói munkáiban az archétípusként megfigyelt és megőrzött életidegenség — amit indulásakor még nem tudott elfogadni — az eszmerendszerével kapcsolatos gondolatisággal társult. Hősei csak elzárkózásukban, hidegségükben őrizhették meg önmaguk — s így az eszme— szuverenitását. Mindezek a Németh-regények világtól elzárkózó hősnőinek, Kurátor Zsófinak és Kárász Nellinek a megértését is segíthetik. Vagy talán inkább azt, hogy miért formálta Németh László az éterien tiszta s mégis életidegen hősöket — nőnek.

Az Iszony zárófejezete ugyanakkor egy másik folyamatot is elindít: az elzárkózásnak a megértéssé, a világ elfogadásává való lassú átfejlődését. Mindennek hátterében az írói személyiség — és gondolatrendszer — változása áll. A szépírói művek motívumaiban is megmutatkozik ez a változás. Az apai örökségként értelmezett társulékonyság a regények és drámák nőalakjainak világ iránti áhítatában, a tanulmányok sorában értelmezett p/etósban fejeződik ki — ahogyan az Iszony után íródott munkák mutatják ezt. Az elmondottak természetesen nem jelenthetik azt, hogy a Németh-műveket kulcsregényként szemléljük. Kárász Nelli iszony-érzése összetettebb s bonyolultabb a Takaró Sanyitól való idegenkedéstől. S ehhez hasonlóan maga a regény is összetettebb annál, hogy csupán egyetlen rétegére figyeljünk. Az életrajzból magyarázható részek azonban megmutatják, hogy egy-egy létérzékelést kifejező motívum milyen áttételeken keresztül érvényesül Németh szépírói munkáiban.

Kétségtelen, a korai pályaszakasztól formálódik Németh Lászlóban az emberiszony legyőzésének programja. Már a harmincas évek elején, Gyász című regényének megírása után Irgalom címmel tervezett regényt, s ahogy a tervbe vett regényre emlékezett, ebben az irgalomtan is megfogalmazódott volna. A regény nem íródott meg, s ezt nyilvánvalóan nem csupán Tanú című folyóiratának megindulásával magyarázhatjuk. Csak pályája tolsztoji fordulatát követően érződik törekvése a valamikori program megvalósítására. Gondolkodásának középpontjába az emberi kapcsolatok kérdése kerül s ezzel párhuzamosan a nagyságot a maguk környezetében megvalósító hősöket formál. Mindez a létérzékelés megváltozását s gondolkodása átrétegződését jelenti. Ennek megfelelően változás következik be szépírói műveinek motívumvilágában is. Miközben tanulmányaiban az emberi kapcsolatok kérdését tárgyalja, regényeiben, drámáiban mind gyakrabban eleveníti fel valamikori családi környezetét.

Apja alakja is egyre gyakrabban foglalkoztatja. 1948 decemberében így írt róla: ,,1—2 órán át az apám fiatalkori naplóját olvastam, a házasságuk, az a két összeférhetetlen anyag, amiből az életem lett. Milyen végtelenül nyugodt, egyszerű életkörülmények a mienkhez képest, s hogy el tudták rontani azok közt is az életüket. Amíg olvastam, ugyanazt a szeretetet, sőt tiszteletet éreztem (minden kiderülő primitívsége ellenére) az apám iránt, amit egész életemben: milyen helyes gondolkodás, minden tetszelgéstől mentes igazmondás s pont annyi korlátoltság, amennyi ahhoz kell, hogy egy kivételes tehetségű ember jellem lehessen. Milyen értékes társadalmi dokumentum: arra gondoltam, érdemes volna egyszer kiadni. Ugyanakkor az anyám iránt is ugyanaz a részvét, ami a vásárhelyi pályaudvaron villant föl iránta tegnap”.

Az ötvenes években kezdődik azoknak a műveknek a sora, amelyek az apaélményt is megfogalmazzák. 1953-ban írta Szörnyeteg című drámáját: ebben Jancsó Árnál azzal az áhítattal idézi apja alakját, amellyel Németh is tette tanulmányaiban. A hatvanas évek elején két esszében is felidézte apja alakját: A jó tanár című emlékezésben és A „vallásos” nevelésről című meditáció-sorozatban. Németh gondolkodását a nevelésben s a nevelhetőségben való hit hatja át, érthető hát, ha visszatér arra a hatásra, me72