Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Módra László: Módosulások a strukturális viszonyokban: Simó Tibor: A szőlőtermelő szövetkezetek új modellje című tanulmánya kapcsán
vetkezet nettó árbevételének és a közösen értékesített terméknek az értéke. A mező- gazdasági alaptevékenységből származó bevételhez viszonyítva a háztáji aránya: Izsákon 53,3%, Kecelen 74,3%, Kiskunmajsán 69,1%, Lajosmizsén 42,1%, Orgoványon 189%, a soltvadkerti Jóreménységben 282,6%, a Szőlőskertben 153,8%. Simó az adott strukturális viszonyok megértése és az új szövetkezeti modell kialakulása szempontjából nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a tagok (dolgozók) hogyan kapcsolódnak a szövetkezetbe, annak munkamenetébe, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, környezetükhöz stb. E kérdés vizsgálatánál célszerű közelebbről megnézni két szövetkezetét; Izsákot (tsz), é§ Kecelt (szak. szöv.). A szövetkezethez, illetve a munkaszervezethez való kapcsolódás a következő képet mutatja: Az izsáki mintában 74,9%, a keceliben 58% azok aránya, akik munkavállalóként is dolgoznak a szövetkezet közös gazdaságában, vagyis a szövetkezet valamely munkaszervezetének tagjai s mint ilyenek a munkamegosztásnak megfelelően alá-fölérendeltségi viszonyban tagozódnak. A vizsgálatba vontak másik csoportját jelentik azok a tagok, akik csak tagsági területen dolgoznak. Nem tartoznak a szövetkezet munkaszervezetének hierarchiájába, tehát nincsenek alá- fölérendeltségi (bérmunkás) viszonyban. Ezek a tagok megtartották saját szőlő-gyümölcsültetvényeiket, vagy hosszabb időszakra vállaltak százalékos művelést a szövetkezet szőlőültetvényeiből. Itt a munkamegosztási és érdekeltségi viszonyok úgy alakultak, hogy a tagi területen a termelő végzi az összes kézimunkát. Attól függően, hogy a szövetkezet milyen szolgáltatást tud nyújtani, a gépi munkákat a szövetkezet végzi. Amennyiben a tag rendelkezik géppel, úgy maga is végezheti a gépi munkát, vagy csak egy részét. A tag gondoskodik a talajerő-utánpótlásról, szüretről stb. A termés a tagé, aki befizeti a szövetkezetnek a gépi munkáért és egyéb szolgáltatásért a díjakat. Izsákon a tag a kézi munkát adja, a tsz az összes többi munkát és értékesíti a tag szőlőjét. A tag és a szövetkezet kb. 40:60% arányban osztozik a termésen és az értékesítés többletjövedelmén. Kecelen a szőlő művelése, talajerő-utánpótlása a tag feladata, a termésen 90:10% arányban (90 a tagé, 10% a szövetkezeté) osztoznak, de a tag külön fizeti a szövetkezet minden termelési szolgáltatását. Kialakult tehát egy racionális munkamegosztási viszony. A tag és a szövetkezet között ebben az esetben nem munkavállalási (bérmunkás) viszony van, hanem egy újfajta vállalkozói partner viszony, érdekeltségi viszony. Hiszen mind a tag, mind a szövetkezet vállalkozik, anyagi eszközöket fektet be, kockázatot vállal. Rekordtermés esetén mindkét fél jól jár, gyengébb években (pl. fagykár), ráfizethet a termelésre. A jó évek többletéből pótolhatja a kisebb termésű évek veszteségeit. A tag eredményesebben tudja ebben a formában művelni a szőlőt, s családja a rokonság stb. segítségével megoldja annak összes élőmunkaigényét. Ebben a kapcsolatban — mint Simó írja — az „integrátor, a fővállalkozó” a szövetkezet, a tag pedig az „alvállalkozó”. Hasznosítja a munkaerejét, eszközeit, kockáztat, vállalkozik a közgazdasági, természeti adottságoknak megfelelően, amelyben igen nagy szerepet játszik a szövetkezet infrastruktúrájának (termelési, feldolgozási, értékesítési szolgáltatásának) fejlettsége. A tag nem a munkaszervezet hierarchiájában kapcsolódik a szövetkezethez, más szövetkezeti tagokhoz, hanem mint „fővállalkozóhoz” (szövetkezethez) az „alvállalkozó”, más szövetkezeti tagokhoz (tagi gazdaságokhoz) pedig horizontálisan, mint „alvállalkozó” az „alvállalkozóhoz”. A mintában csak tagi gazdasággal rendelkezik; Izsákon 25,1%, Kecelen 42,0%. A valóságban az alvállalkozók száma nagyobb. A Simó által vizsgált szövetkezetek példája azt mutatja, hogy növekszik azoknak a száma és aránya, akik a munkaszervezetben végzett munkájuk mellett „túlmunkában” vállalnak szőlőművelést. Az ő esetükben alakul ki a „kettős viszony”: egyrészt 62
