Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Mocsár Gábor: Hozzászólás helyett: megjegyzések egy kecskeméti tanácskozáshoz
dásnál tartunk ... Gondoljanak arra, hogy a paraszt számára ez gyötrelem ... nem keveset szenvedtek olyasmiért is, ami nem az ellenségtől, hanem a mi saját hibáinkból eredt. Aki ennek a népnek egy csöppel is több szenvedést rak a nyakába, mint amit az élet úgyis tartogat a számára, az gazember.” Ezek a régebbi emlékek akkor jutottak eszembe, amikor kezembe került egy könyv, s olvasom benne Orbán Sándor agrártörténész előadásának szövegét. Azzal kezdte Átalakuló parasztság — változó parasztpolitika című előadását, hogy megállapítja: „Ma már polcokat töltenek meg azok a tudományos írások, könyvek, tanulmányok, kinyomtatott előadások, amelyek a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, illetve annak nyomán az agrárviszonyok (tulajdoni, üzemi, társadalmi, települési viszonyok) átalakulásával foglalkoznak.” Vajon mi az oka ennek a megkülönböztetett érdeklődésnek? Úgy látja: „Nehéz, s talán népszerűtlen vállalkozás is lenne az agrárkérdés divatossá vált művelésének okait meghatározni. Rá kell hagyni ezt a jövendő tudománytörténészeire.” Szerintem nem kell ráhagyni. Az érdeklődés nálunk, Magyarországon minden bizonnyal, sőt éppenséggel ezzel a hányattatásokkal, gyötrődésekkel telik cikcakkos úttal magyarázható. Mert ez az út nemcsak a parasztok, hanem mindazok számára is, akik az ún. parasztpolitikával foglalkoztak (politikusok, közgazdászok, történészek, írók, újságírók) olyan tanulságokat kínál, melyek mondhatni egy életre szólnak, tehát a mának is szólnak. Persze, hogy az érintetteket elgondolkodtatja, honnan jöttünk, hova érkeztünk, mi most a helyzetünk s hová vezet, miféle jövőbe —a múltat lezárva — az útunk. Éppen ezekkel a gondokkal foglalkozott az az országos elméleti tanácskozás, amelyet 1982. november 24—26-án rendeztek Kecskeméten, s amelynek előadásait, vitaösszefoglalóit 1983-ban a Kossuth Könyvkiadó könyvalakban is közzéadta. A tanácskozás — s a róla szerkesztett könyv — címe: A szocialista átalakulás jellemzői falun. A cím pontatlan és félrevezető. Pontatlan, mert nem adja vissza sem a tanácskozás célját, sem az előadások tartalmának lényegét. Félrevezető, mert a cím olvastán joggal gondolhat az olvasó sokmindenre, például a tudati változások szélesre húzható skálájára, a falu kulturális állapotának, művelődési viszonyainak elemzésére, holott erről, sajnálatos tény, de tény — a kötet tanúsága szerint — szinte szó sem esett. Ami szerintem igen lényeges témacsonkító fogyatékosság, ha a falu szocialista átalakulásának jellemzőiről tanácskozunk. Hiszen a magyar falu átalakulása nem amiatt szocialista jellegű, mert nagy táblákon történik a gazdálkodás, nem is amiatt, mert magas technikai színvonal jellemzi, meg hogy nem remélt mértékben megnőtt a terméshozam; ezek éppúgy jellemezhetnék — minthogy jellemzik is! —a fejlett kapitalista mező- gazdálkodást, ha úgy tetszik, a „kapitalista falut”. A kérdést az dönti el, mi jár a technikát működtető ember fejében, mi célból működik a technika, milyen jellegű maga a hatalom, a politika, a társadalom, amelynek égboltja alatt a mezőgazdaság a maga termékeit előállítja. S hogy még tovább bővítsem kötekedésem körét, a kötet anyagát megismerve, föltehető a kérdés: mit keres a címben a „falu” szó? A téma ugyanis, amely fölött a tanácskozás tanakodott, pontosan benne van Orbán Sándor imént idézett mondatában, az előadók, hozzászólók ugyanis „az agrárviszonyok tulajdoni, üzemi, társadalmi, települési átalakulásával” foglalkoztak s ez a témakör már régóta nem korlátozható a falura. Ha csak néhány helységnevet találomra felsorolok, mindjárt látszik, miről van szó: Túrkeve, Mezőtúr, Cegléd, Nagykőrös, Békés, Hajdúböszörmény — soroljak-e többet? — a magyar agrárgazdálkodás nagysúlyú központjai, holott városok. Persze, a régebbi beidegzettség tovább működik, a mezőgazdasággal kapcsolatos politikát nálunk szinte a felszabadulás óta „falusi politika” néven emlegettük, holott 45 után már legalább annyi volt benne a városokhoz fűződő elem, mint amennyit a falu egykori társadalmi pozíciója, hagyománya határozott meg, hiszen a falu egyre inkább a városhoz 53
