Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Kovács István: "Kultúrájában él az ember": beszélgetés Ryszard Kapuścińskival
meg az ember cselekvését, magatartását. Napjainkban számos társadalmi mozgalomnak, forradalomnak, államcsínynek, s bennük gyökerező gigászi erőfeszítéseknek vagyunk tanúi, amelyekben nem gazdasági tényezők játszanak főszerepet. Már csak azért sem, mert korunkban a világ helyzete gazdasági szempontból oly katasztrofális, hogy legalább száz országban forradalomnak kellene tombolnia — egyszerre és pillanatnyi szünet nélkül. De szó sincs ilyesmiről. Korunkban inkább más tényezők sarkallják nagy tettekre, áldozatokra az embert: ilyen meglepő tényező a kultúra, a vallás, a hit, társadalmi, nemzeti függetlenség, a nemzeti identitás vágya, egy sajátjától merőben idegen életstílusnak, magatartásformának az elutasítása, s rendíthetetlen tiltakozás mindenféle alávetettség ellen ... Úgy vélem, ezek azok a tényezők, amelyeket gazdaságilag lehetetlen körülírni, s amelyek elképesztő szívóssággal hatnak. Az elmúlt évtizedben újnak tetszhető jelenséget figyelhetünk meg: új, régebben elavultnak hitt érzékenységek szöktek szárba. A függetlenség, a különállás, az identitás, a nemzeti, közösségi én, az egyéni arc megőrzése ma csonthártya-érzékenységű fogalmak . .. A nemzetek napjainkban nem akarnak beépülni, beidomulni, beleolvadni a nagy struktúrákba: keményen óvják nyelvüket, kultúrájukat. Nyelvük, kultúrájuk révén védekeznek mindennel szemben, ami így vagy úgy, felszámolásukra törekszik. Ez általános tény, és ennek hallatlanul nagy a jelentősége világunkban. Erről semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk. Figyelnünk kell rá — ahogy mondani szokás ... Iráni tartózkodásom ezzel kapcsolatosan meggyőző tanulsággal szolgált. Az iráni forradalmat nem gazdasági okok robbantották ki, sőt, ellenkezőleg; akkor játszódott le a forradalom az országban, amikor azt kifejezett gazdasági fejlődés jellemezte. De szükségleteik kielégítése révén, csak esetenként és bizonyos időszakokban tarthatók kézben az emberek. Egészen váratlanul, látszólag meglepően támad fel az igény . . . egyénben, közösségben, társadalomban, nemzetben, hogy azzá legyen, aminek lennie kellene voltaképpen. Bármerre jártam a világban, mindenütt egyöntetűen azt tapasztaltam: az ember elemi igénye, hogy szabad, független, alkotó egyénként kezeljék, olyasvalakinek tartsák, aki nemcsak termelni, produkálni, építeni képes, hanem szellemi értékek teremtésére, kultúrateremtésre is hivatott, akinek tiszteletreméltó saját értéktudata, értékrendszere és valós értéke is van. — Tudomásom szerint, a forradalom után Irán pusztán a mozgalma iránt tanúsított megértésért, netán rokonszenvért oly gazdasági szerződések megkötésére hajlott, amely partnere számára jóval kedvezőbb feltételeket tartalmazott, mint az a korábban megkötött, hasonló jellegű üzlet esetében tapasztalható volt. — Egyszerűen arról van szó, hogy ha az ember szabadság-, demokrácia-, identitásvágya megvalósul, az egyén és a közösség nagy áldozatokra képes. Éppen ezért, nem győzöm hangsúlyozni, a világot nem lehet megmagyarázni csupán a világ anyagi helyzetével. Vannak időszakok, amikor nem az ember anyagi állapota a domináló, hanem az, hogy miként azonosulhat önmagával, s miként valósíthatja meg a benne rejlő, a benne kristályosodó szellemi, kulturális értékeket. A fennálló rend ellen fellépő népek nem a legrosszabb anyagi helyzetben lévő népek, hanem azok, amelyek kellőképpen erős azonosságtudattal, értéktudattal, kultúratudattal rendelkeznek, amelyek nemcsak anyagi javakat akarnak létrehozni, s nemcsak anyagilag akarnak jól élni. Nagyon primitív gondolkodásmódra vall az, amely azt mondja ki; ha az ember enni kap, befogja a száját, s minden rendben. Azt hiszem, az a bibliai tétel, miszerint nem csak kenyérrel él az ember, egyre időszerűbb és jelentősebb. Nem véletlen az, hogy korunkban a jövőért folyó harc a kultúra szférájában, a nyelv határain belül, az együttélés — mint egymást erősítő értéktudat területén, valamint az információ területén zajlik ... 46
