Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Kovács István: "Kultúrájában él az ember": beszélgetés Ryszard Kapuścińskival
Számomra az ismeretlen világ lényegi megragadásának és értékelésének mind inkább az lett a legkörüljárhatóbb, legelfogadhatóbb, legmeggyőzőbb módja, ha azt úgy tesz- szük, ahogy mi magunka bennünk felgyülemlett tapasztalat, tudás, érzés és megérzés alapján értelmezzük és érzékeljük a világot. Ugyanis mi szintén egy adott politikai, társadalmi, emberi hangulatban, légkörben, nyugtalanságban, esetenként a jobbra való igyekezet mámorában élünk. íme, a számomra érvényes tények. Róluk kezdtem írni. így amiről én írok az nem más, mint saját meghatározásom szerint; önéletrajzi riport. Leírom a világban való létezésemet, létezésemet a világ egy adott pontján, s azt, ahogy az engemet körülvevő világot láttam. Mindezt oly módon igyekszem leírni, mintha soha életemben se hagytam volna el Lengyelországot. A vonatkoztatási pont számomra: az én lengyel helyzetem. Egyszerűen csak a világ más pontjainak, szegleteinek állapotát, helyzetét igyekszem anyanyelvemre „lefordítani”. — Tehát létezhetnek olyan szálak, politikai értelemben vett szálak, amelyek Lengyel- országot, vagy teszem azt; Magyarországot a világ egy „istenhátamögötti szegletével” összekötik? — Úgy vélem, igen. Eleve nem szabadna a harmadik világot pejoratív fogalomként kezelni. Olyannak tartani, ami rosszabb a mi világunknál, amihez, úgymond, semmi közünk. Én azt vallom: a harmadik világ tulajdonképpen behatárolhatatlan, mindenütt megtalálható . . . Nem áll ugyanis jogunkban azt hirdetni, hogy a mi világunk minden tekintetben fejlett. Mert mit takar a fejlettség fogalma voltaképpen? A lehetőség szerinti teljes megelégedettséget... Ilyesmiről ma egyáltalán nem beszélhetünk. A harmadik világ fogalma a földgolyó hatalmas, óriási néptömegek által lakott területeinek fogalmaként kelt életre. Ezeket a tömegeket fűti valami, valamiféle közösségi, emberi becsvágy, homályos cél, konkrét elégedetlenség. .. Persze e tömegek még csak részben érik el céljukat, elégítik ki becsvágyukat. Mert a világ technikai fejlettsége, társadalmi állapota összességében sokkal alacsonyabb szinten áll, mint szeretnénk, ha állna. Az ember boldog lehet, mint individuum, de társadalmi értelemben véve mindenütt hatalmas adag kritikát, keresést, kutatást és esetenként tanácstalanságot figyelhetünk meg. E tekintetben mindnyájan a harmadik világban élünk. Igaz, én a harmadik világ országairól, politikai, állami vezetőiről, eseményeiről írok. De mint kiderült, nem csupán a szakemberek szűk rétegének. A császár világsikere is megerősít abban; az emberek érzik, mi kapcsolja őket a tőlük több ezer kilométerre, teljesen más viszonyok között élő másikukhoz. A „harmadik világról” szóló könyveimet nyilván azért olvassák, mert távoli szereplőiben is olyan jegyeket találhatnak, amelyekben magukra ismernek. Ennek igénye és élménye miatt van szükség e könyvekre ... — Az Ön könyveit olvasva, gyakran ütközünk egymáshoz kapcsolódó, bár egymásnak látszólag ellentmondó fogalmakba, mint,,gazdag ország” és ,,szegény nemzet” ... Gazdag országban is lehet forradalom, s számtalan elképesztően szegény országban nem észlelünk semmiféle radikálisabb társadalmi, forradalmi mozgalmat. Ebből talán az a következtetés is levonható, hogy nem csupán a gazdasági helyzet sarkallhat egy népet forradalmi tettekre ... — A világra, a történelemre, mint hallatlanul gazdag folyamatra kell néznünk. Olyan folyamatra, amelyet a valóságban nem tudunk csupán egyetlen okra visszavezetni. Teszem azt; csak gazdasági okra. Olyan felfogás honosodott meg napjainkra, hogy az emberi magatartás, az emberi viselkedés, cselekvésmotívumainak forrása: kizárólag gazdasági helyzete. Citálhatjuk a közismert definíciót is: a lét határozza meg a tudatot. Tapasztalataim, véleményem szerint a lét csak bizonyos esetekben, helyzetekben határozza meg a tudatot. De más helyzetekben éppenséggel a tudat határozza 45
