Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Kapuściński, Ryszard: Lumumba: regényrészlet: fordította: Szenyán Erzsébet
volt. Egy ilyen bár egyszerre minden: klub és zálogház, sétatér és tornác, színház és iskola, kocsma és gyűlés, kupleráj és pártbizottság. A bár fontos tényező, és Lumumba ezt világosan látja. Ő is be-betér sörözni. Patrice nem szeret hallgatni. Érzi, hogy fontos közlendője van, s ki akarja magából adni. Patrice ihletett, zseniális szónok. Derűs beszélgetéssel kezdi. Senki sem ismeri őt a bárban: idegen arc. Se nem bangala, se nem bakongo. Mi több: egyik törzs oldalán sem áll. Csak egy közös Kongó létezik — mondja. Kongó nagy téma, vég nélkül lehet róla beszélni anélkül, hogy ismétlésbe bocsátkozna az ember. Jó ilyen dolgokat hallgatni. És a bár figyelni kezd. Először hallgat el, nyugszik meg. Fülét hegyezi, eltöpreng, felülvizsgálja nézeteit. A mi országunk hatalmas — magyarázza Patrice. Gazdag és szép. Nagyhatalommá válhat, ha kimennek a belgák. Mi a mi fegyverünk a belgákkal szemben? Egységünk. A bangalák ne eregessenek kígyókat a bakongok kunyhóiba. Ebből csak viszály származik, s nincs fraternité. Ti nem vagytok szabadok, asszonyaitoknak pedig egy füzér banánra sem telik. Ez nem élet. Patrice egyszerűen beszél. Ezekkel az emberekkel egyszerűen kell beszélni. Ismeri őket. O maga is faluról származik, érti ezeket a menetrend nélküli embereket, akik teljesen összezavarodtak, kizökkentek életük kerékvágásból, az érthetetlen város új világában valami támaszt keresnek, egy evezőt, melybe megkapaszkodhatnának, hogy egy pillanatra levegőt vehessenek, aztán újra elmerüljenek ebben az arctengerben, a piac forgatagában, a mindennapi gondokban. Ha az ember szóbaelegyedik velük, látja, milyen fantasztikus módon összezagyválódott a fejükben minden. A hűtőgép és a mérgezett nyíl, de Gaulle és Ferhat Abbasz, a varázslótól való félelem és a szputnyik iránti elragadtatás. A belgák— mikor megszálló csapataikat Kongóba küldték — a katonáknak megparancsolták, hogy ejtőernyősnek öltözzenek át. Állandóan azon morfondíroztam, miért van itt csupa ejtőernyős. Végül megmagyarázták: azért, mert itt félnek tőlük. Afrikában ugyanis félnek az olyan emberektől, akik az égből esnek a földre. Ha valaki az égből jön, az nem akárki fia. Valami van a dologban, és jobb az ilyesmibe nem belekeveredni. Patrice is népének fia. Néha ő is naiv és misztikus, ő is hajlamos szélsőségről szélsőségre ugrálni, boldog örömkitörésekből szótlan kétségbeesésbe zuhanni. Lumumba lebilincselő személyiség, mert rendkívül összetett jellem. Semmit sem lehet ebben az emberben deffiniálni. Minden formula szűknek bizonyul. Nyugtalan, zavaros, rajongó, szentimentális költő, becsvágyó politikus, féktelen lélek, megdöbbentően büszke, ugyanakkor engedékeny, a végsőkig biztos a maga igazában, süket mások szavára, csak saját, nagyszerű hangját hallja. Lumumba megbabonázza a bárokat. Első megjelenésétől kezdve. Maradéktalanul megnyeri őket magának. Patrice mindig meggyőzően beszél, ezek az emberek pedig akarják, hogy meggyőzze őket. Valami új hitet akarnak szerezni, mert a törzsi hit szét- foszlott. Nálunk azelőtt ez a mondás járta: „Elvtárs, maga ne agitáljon minket, csak az irányt adja meg!” Nos, Lumumba éppen ezt az irányt adja meg a bároknak. Tanít, bizonyít, vezényel. Az emberek rábólintanak és tapsolnak. II a raison — kiabálják — igaza van! És ma is, ha Kongóban szóba kerül Lumumba neve, ugyanazt ismétlik az emberek elgondolkodva: Oui, il avait raison. Igen, igaza volt. Fordította: SZENYÁN ERZSÉBET 42
