Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Zám Tibor: Szőrös talpú kismacska: regényrészlet
sértették őt szaktudásában, számviteli felkészültségében, elviselhetetlenné téve számára az életnek amúgy is nehéz terhét. * * * Köteles Ádám alaposan feladta a leckét a téesz-ügyekben illetékes felügyeleti, érdek- képviseleti szerveknek és a bűnüldöző hatóságnak. Az volt a főkérdés, hogy hasznos vagy káros volna-e a szövetkezeti mozgalom jövőjét tekintve egy ilyen monstre per, amelynek során egy egész téesz tagságát kellene a vádlottak padjára ültetni vagy tanúként kihallgatni?... Mások úgy vélekedtek, hogy a kérdés politikai óvatosságot sugalló, de végső soron mégis pragmatikus megfogalmazása helytelen: a törvényeket be kell tartani: az ellene vétők pedig lakóhelyi vagy munkahelyi hovatartozásra való tekintet nélkül megbüntetendők, a büntetés azonban álljon arányban a bűnnel... (Ez utóbbi álláspont időleges felülkerekedésének tudható be, hogy Lakat Pált előzetes letartóztatásba helyezték. Faggatták, nyaggatták, azután kiengedték.) Ismét más vélekedés szerint a „termelőszövetkezeti közös vagyon” ma még nem tekinthető kijegecesedett s a törvény szigorába fogható tulajdonformának; az, mint a mellékelt ábra, Köteles Ádám levele is mutatja, több ponton érintkezik, összefolyik a magántulajdonnal . . . Másrészt naivitás volna azt várni, hogy a termelőerők és -eszközök társadalmasítását mechanikusan és automatikusan követi a szocialista szellemiséget hordozó, a szocialista személyiséget jellemző gondolkodásmód. A szocialista tudat a paraszti világban is csak egy hosszabb fejlődési folyamat eredményeként jöhet létre, s nem annyira külső ráhatással, mint inkább a belső tökéletesedés feltételeinek erősítésével. Hiteles forrásokból származó információk szerint a Köteles Ádám által jelzett problémák ma még nem szórvány-jelenségek, ám az kizárt, hogy a negatívumok ilyen mértékű és tömegű előfordulása egy-egy téeszben jellemző volna. Az érdekképviseleti oldalon, a téesz-szövetségben Köteles Ádám állításainak hitelét az elhunyt természetének, személyének ismeretében vonták kétségbe. A Virágzó főkönyvelője, úgymond, nem volt egészen komplett. Kedélye nagy érzelmi végletek közt hullámzott. Egyszer jelentéktelen ingerekre is túlérzékenyen reagált, máskor az igen nagy horderejű dolgok is hidegen hagyták. Mentsége, hogy sokat dolgozott, de az erejét meghaladó munka, meg az elhanyagolt gyomorfekélye testileg-lelkileg kikészítették. Míg régebben a közeli munkatársai azt mondták róla megbocsátó hangsúllyal, hogy egy kicsit „bogaras”, „golyós”, „hangyás”, „hóbortos”, utóbb már „félnó- tásnak”, „félcédulás”-nak nevezték. Bizonyosan nem ok nélkül, mert a népi ellenőrökre tett megjegyzéseiben paranoid vonások ismerhetők fel. Az „égi bíró” mega „siralomvölgy” kifejezés pedig arra utal, hogy Köteles Ádámnak már nagyon súlyos agyi, ideg- rendszeri defektusai voltak. Ennek tudhatok be azok a rágalmak, amelyekkel a munkatársait és a téesz-tagokat, a zömmel becsületes dolgozókat igyekezett befeketíteni. A nézőpontok metszéspontjában létrejött kompromisszum eredményeként egy három főből álló delegáció érkezett a Virágzóba, megerősíteni vagy megcáfolni a Köteles Ádám konkrét vádjait. A főhatóság a válaszoktól tette függővé, hogy milyen lépésekre szánja magát... A megyei tanács és a téesz-szövetség revizorából, továbbá egy nyomozóból álló delegáció négy napos megfeszített munka után megállapította, hogy 1. lehetetlen megállapítani, volt-e a múltban, van-e a jelenben elegendő teljesítmény a munkadíjak kifizetésére. A munkadíjak 20%-ának a zárszámadásig való visszatartása azonban a biztonságos gazdálkodás jeleként értékelhető. 2. Semmi nyoma, írásos bizonyítéka vagy szóbeli tanúja nincs annak, hogy a szőlő- és gyümölcstelepítésre kapott kölcsönt másra használták volna, mint amire kapták. Igaz, a hét éves ültetvények rossz állapotban vannak, s nem valószínű, hogy valaha is 18
