Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Zám Tibor: Szőrös talpú kismacska: regényrészlet
tájékoztassa dr. Végest a tőzegbánya feltárásáról, és egyúttal pártfogója támogatását kérje egy másfél milliós hosszú lejáratú bankkölcsön engedélyezésének meggyorsítására fenyőfatelepítés céljából. Botlik nagyon jól tudta, hogy a Virágzó homokjában, ahol nyaranta megsül a tojás, a fenyőfa is megsül, vagy ha nem, akkor senyvedni fog a szomjúságtól: ám ha ő, az elnök megkopasztotta munkatársait, kötelességének érezte, hogy őket, már csak betyárbecsülétből is kárpótolja, mielőtt krónikus veseelégtelenségére és ízületi bántalmaira hivatkozva még a zárszámadás előtt benyújtja lemondását és felszívódik. Bizonyosra vette, hogy ha a Virágzó főkönyvelője nem is, a főag- ronómus megérti és méltányolja a gesztust, mert van benne agrárius intelligencia: a lehető legjobban kamatoztatja a Mikulás puttonyában érkező ajándékot. Lakat Pál a marha-, a sertésgondozók és a juhászok győzködésével töltötte az időt. Napjának nagyobbik fele erre ment el, mert a kis Virágzó tagjai zúgtak, morogtak, hogy várt jövedelmük egyharmadát a nagy Virágzó legombolja. Mire elcsitultak az indulatok, mire a főagronómus a szájtépéstől fáradtan, kiszáradt gégével beért a faluba a terepjárón, addigra leáldozóban volt a nap. Az első ember, akivel találkozott, a körzeti megbízott volt. Mintha direkt várta volna a faluszélen: nem táblával, csak kézzel intette le, s felháborodottan közölte, hogy ma délelőtt, amíg a falu másik végén teljesített szolgálatot, ismeretlen személyek behatoltak az udvarába, a keréknyomokról ítélve pótkocsis vontatóval, és az ő tudta, beleegyezése nélkül felhordtak a padlásra vagy ötven mázsa csöves kukoricát, de talán hatvanat is, mert elég vastagon terítették széjjel. Nahát! . . . Lakat Pál a műszerfalra csapott, műfelháborodást mímelt, szolidárisra vette a figurát: szidni kezdte az elvetemült traktorost meg a magánlaksértésben vétkes rakodókat, akik éppen a körzeti rendőrhöz hatoltak be fényes nappal, bizonyára a fél falu szemeláttára, s négy-öt süldő meghizlalására is elegendő takarmányt loptak be hozzá javainak gyarapítására . . . Igazán felháborító, de ez ellen ő, Lakat utólag semmit sem tehet, ellenben javasolja a rendőr elvtársnak, mint arra illetékes hatósági közegnek, nyomozza ki a tetteseket s büntetésül itasson meg velük annyi sört, amennyit csak bírnak, s csak akkor engedje ki őket csövelni, ha hólyagrepedéstől való kínjukban és félelmükben erős fogadalmat tesznek, hogy máskor előzetes értesítés nélkül semmit sem lopnak be a körzeti megbízott portájára. A főagronómus elvtárs nem viccelne, ha tudná, hogy ma revizorok jöttek a Virágzóba, bizonyos disznóságok földerítésére. O azért szólt a kukorica-ügyben, mert hogy rendőr. Nem akar bajba keveredni a kukorica miatt. Nem keveredik, mondta Lakat Pál komolyra fordítva a szót, mert egy vezetőségi határozat a mindenkori körzeti rendőrt tiszteletbeli téesztagnak nyilvánította, s részére egy hold háztáji kimérését engedélyezte. Abból tehát, hogy az az ötven—hatvan mázsa kukorica a padlásán van, senkinek sem történhet baja. Ellenben, ha az őrmester elvtárs szép óvatosan kipuhatolná, hogy szúrópróbaszerűen jöttek-e ezek a népi ellenőrök, vagy feljelentésre, hívásra, az nagyon jó lenne. Nincs ezen semmi puhatolni való. Ő volt az, aki feljelentést tett a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnál. Akkor Balog elvtárs; most nagyon benne van a szarban, mert a vezetőségi határozatot a népi ellenőrök törvénytelennek fogják minősíteni, s indítványukra a rendkívül szigorú katonai bíróság őt, mint rendőrt jogtalan előny elfogadása és megvesztegetés vádjával lefokozza, egy-két évre leülteti és elbocsátja a rendőrség kötelékéből . . . De ne kámpicsorodjék el, mert ha szabadul, a Virágzóban mindig otthonra talál. Az ilyen marha nagy emberek, mint amilyen Balog elvtárs is, jól mutatnak a rakodó munkások között. A mielőbbi viszontlátásra! •1 • ! * * * 16:
