Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Zám Tibor: Szőrös talpú kismacska: regényrészlet
Agitált a rosseb!, rikácsolta el Köteles Ádám élete legmerészebb és legőszintébb lázadását, amin azonban ő döbbent meg a legjobban, s azonnal jóvá is akarta tenni a bűnét valami suta gesztussal, de csak a borospoharát borította fel. A drága nedűből Botiikra jutott a legtöbb, de az elnök egy mozdulatot sem tett nadrágjának megmentésére, csak patrónusától, dr. Végestől eltanult hüllőtekintettel delejezte a főkönyvelőt, aki gyomrára szorított kézzel hajlongott s szenvedett, azután kétrét görnyedten felvonszolta magát a pincegádorba, a vakablakig, ahol mindig volt számára csavaros tetejű befőttesüvegben szódabikarbóna, mellette kanál, friss víz, ecet s jó nagy füles pohár, ha paraszt-pezsgővel akarta eloltani a gyomrában égő poklot. Távollétében a főagronómus azt mondta az elnöknek, hogy sajna, sajna, Adus már ilyen: tudomásul kell venni az igazságról, a becsületről alkotott tévhiedelmeit, tisztesség-komplexusait, amelyek még mindig fel-feltörnek belőle, mert az az ütődött apja a piaristáknál járatta gimnáziumba. Ettől függetlenül a mérleg hibátlan lesz, amiért ő, Lakat Pál fej- és jószágvesztés terhe mellett vállalja a garanciát. A cél érdekében azonban az elnök bölcsen tenné, ha nem állna bosszút a személyét ért sérelem miatt. A visszaszédelgő, se holt, se eleven főkönyvelőnek az elnök eléje ment, odatámogatta a székhez, gyengéden leültette és azzal nyugtatta, hogy tányér s kanál nincsenek meg csörömpölés nélkül. Különben pedig mindegy, hogy agitált-e mellette Adus vagy sem: rászavazott és ez a lényeg. Kádár elvtárs már régen megmondta, hogy aki ellenünk nincs, az velünk van, ezért ő nem lebeszéli, hanem inkább buzdítja munkatársát, hogy mindig szóljon, ha nyomja valami a szívét, és ne sajnálja kiborogatni, vagy a hordóból is kieresztgetni a bort, ha a főagronómus okkal, ok nélkül felbosszantja. A megbékülés derűjében azután Botlik elmélkedni kezdett a jelenről, a jövőről, a termelőszövetkezeti mozgalomról, s konkrétan a Virágzóról, de úgy, hogy az egyik szavával simogatott, a másikkal súrolt. Gondolatmenetében lánctalpas következetességgel haladt a távolabbiról a közelebbire. Ha nem látta, nem tapasztalta volna, ő sem hitte volna el, hogy még egy-két éve is voltak agyhúgyköves termelőszövetkezeti vezetők, akik munkaegységgel próbálták munkára ösztönözni szövetkezetük tagságát. Örvendetes, hogy a Virágzóban hamar rájöttek, részint maguktól, részint volt instruktoruk sugall mazására a személyes érdekeltségben rejlő lehetőségekre: arra, hogy a jövő útja, a szövetkezet továbblen- dítése, felhajtó ereje és boldogulásának záloga ma, holnap és holnapután a személyes érdekeltség. Lakat és Köteles elvtársak azonban súlyos hibát követtek el, amikor túlságosan előre mentek, elszakadtak mind a szövetkezeti mezőnytől, mind a fontolva haladás eszméjétől, ami célkitűzése a pártnak és a kormánynak ... A Virágzóban a férfiak részére ötven, a nők részére huszonöt a kötelező munkanapok száma, ami ütközik a törvénnyel, mert aszerint a tag legalább százötven munkanapot köteles ledolgozni ahhoz, hogy a tagsági viszonyát folyamatosítsa, és az egy hold háztájit kimérjék részére. Itt olyan súlyosan megsértették a törvényt, hogy az már büntetőjogi téma ... De hát ez a közgyűlés döntése, próbált közbeszólni Lakat, az elnök azonban szavát szegte: minden közgyűlési döntés érvénytelen, ha ellenkezik a vonatkozó jogszabályokkal. Világos? Ha ő, Botlik még egyszer azon kapja a legközelebbi munkatársait, hogy nem olvassák a Magyar Közlönyt, a Mezőgazdasági Közlönyt és a PM-értesítőt, patkós csizmával lép a tyúkszemükre, mert a tájékozatlanság tűrhetetlen. Vésse mindenki az agyába, hogy a törvényeket az ember csak akkor fordíthatja a maga hasznára, ha ismeri is azokat. Ez a parancsolat nincs ugyan rajta a Mózes kőtábláin, de ne feledjék az elvtársak, hogyha hosszú ideig akarnak élni a Virágzó földjén! Míg az elnök megnedvesítette kiszáradt gégéjét, Lakat a reá nem jellemző szerénységgel, tisztelettel és bátortalansággal megkérdezte, hogyan lehetne ezt a rossz döntést visszaszipkázni vagy visszájára fordítani? 10
