Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - Zám Tibor: Szőrös talpú kismacska: regényrészlet

Neki, Botliknak is emiatt fő a feje. A zárszámadási közgyűlésen fel kell olvasni a vonatkozó jogszabályt, s meg kell mondani, hogy ez ellen fellebbezésnek nincs helye. De ugyanakkor meg kell magyarázni, hogy a háztáji gazdaságban termelt és a szövetkezeten keresztül értékesített árukért, húsért, tejért, zöldségért, gyümölcsért, növényi és állati termékekért meghatározott számú munkanapot írnak jóvá a tag részére. Akinek ebből-abból kijön legalább 100 munkanap, jövőre is megkapja az egy hold háztájit. Akinek nem jön ki, annak csak fél rész jár. Ha azonban aláír egy kötelezvényt, amelyben vállalja, hogy a közösben annyi munkanapot teljesít, amennyi őt is feljogosítja az egy hold háztájira, akkor a földet mérjék ki a részére ... Ő, Botlik ettől a tervezettől egyrészt a termelési kedv fellendülését várja a háztájiban, másrészt azt, hogy több munkáskéz szabadul fel a közös művelésű földeken adódó munkák elvégzésére. Mert az, fő- agronómus elvtárs, mégis gyalázat, hogy a' saját tagjaink meg azok családtagjai napszámért járjanak a közösbe dolgozni!... Az új elgondolás sikere azon múlik, hogy a könyvelés alaposan és körültekintően dolgozza ki a tervezetet. Határidő: december 20. Felelős: Köteles Ádám főkönyvelő.

. . . Ebben az 1800 lelkes községben 700 tehén, 1000 anyakoca, 3000 hízósertés, 2000 anyajuh és megszámlálhatatlanul sok baromfi van a tagok birtokában. Minden tizedik téesztagnak van autója, minden ötödiknek adóköteles motorja, miközben a szövetkezet napról napra rosszabbul él és hovatovább filléres gondokkal küszködik. Tehát a főagronómusnak és az elnöknek meg kell fejteniük a talányt, hogy azért gazdagok-e a parasztok, mert szegény a téesz, vagy azért szegényedett el a téesz, mert meggazdagodtak a parasztok?. . .

Ha Botlik elvtárs a földmívesek megsarcolására gondol, azt Lakat Pál ellenzi, mert ezzel az örökös vezetők maguk alatt fűrészelnék a fát. Különben pedig a választottvezetőség úgysem hagyna jóvá olyan javaslatot vagy tervezetet, amelyből kiérezné, hogy az a tagság megsarcolását célozza.

Álljunk meg egy szóra, mielőtt felvernénk a habot. Senki sem beszél „megsarcolásról ’, csupán az indokolatlan engedmények visszavonásáról. Mi indokolja például, hogy a tag a nagyüzemi felárat is bezsebelje a szövetkezeten keresztül értékesített állataiért? Mi indokolja a nevetségesen csekély szállítási költségeket és azt, hogy a háztájiban végzett gépi munka, mint szolgáltatás jóval a költségszint alatt maradjon? Mi indokolja, hogy a tejbegyűjtés veszteséges legyen, amikor nyereséges is lehetne, ha a tag nem tíz, hanem ötven fillért adna le a közösnek a beszállított tej literje után?... Nem hagyja jóvá a vezetőség?. . . Hát ne hagyja! Ha azután két-három napig nem mennek ki a tartálykocsik, ha a tej rásavanyodik a termelőkre, azok haragja nem a téesz örökös vezetői ellen irányul, hanem a választottakéra. Az ő fejüket fogják beverni a Borostyánban, amiért akadékoskodtak, amiért nem láttak az orruknál tovább! ... A tagok meg sem fogják érezni, hogy a szövetkezet hébe-hóba megfölözi egy kissé a jövedelmüket, de a sok kicsi sokra megy törvényszerűsége szerint a szövetkezet több milliós haszonra tesz szert csupán azzal, hogy közvetít és a gépi szolgáltatásokat felemelt áron megfizetteti . . . Van itt néhány tény, ami a tagságot meghajlásra kényszeríti. Először: a szerződéskötés joga a téesz kiváltsága, következésképp a haszon egy része is az övé kell, hogy legyen. Másodszor: a gépek, a talajművelő és szállító eszközök közös tulajdonban vannak. A tagság kénytelen igénybe venni ezeket, de ha ezt teszi, olyan árat kell fizetnie, amit az irodában szabnak meg. Harmadszor: a tagság 87%-a tanyán él, messze az országúttól, messze a várostól, elzárva az ipartól. Közülük nagyon kevesen engedhetik meg maguknak a városba való naponkénti bejárást, pláne a beköltözést, kénytelenek tehát beláthatatlan ideig parasztizálni, de nem úgy, ahogy ők akarják, hanem úgy, ahogy az örökös vezetők diktálják nekik. E diktátumtól ő,

11