Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Zám Tibor: Szőrös talpú kismacska: regényrészlet
gulatának mélypontján azonban legyintett, olyasmit nyöszörgött, hogy bánja az isten, ám két hét múlva, amikor újból magára eszmélt, beletépett gyérülő hajába, s lapátolni kezdte a szódabikarbónát, mert a tagság egyhangúlag megválasztotta Botlikot a Virágzó elnökévé. Újabb tíz napnak kellett eltelnie, amíg Köteles ismét magába roskadt s hozzájárult, hogy most már az elnököt is bevonva, alászálljanak a főagronómus pincéjébe, „megdumálni” a dolgokat. * * * Köteles Ádám nem hibázott, amikor azt gondolta magában, hogy Botliknál is akasztottak már jobbat, de a rosszban való leleményességét ő is kénytelen volt elismerni. Okkal, mert az egykori tanácselnök változatos élete során töméntelen huncutságot táplált magába, hogy aztán megnyissa tapasztalatainak tárházát az arra érdemeseknek. De mielőtt régi patrónusa akaratából szövetkezeti instruktorrá vedlett volna, a technikusi képesítéshez muszájból megtanulta az üzemszervezés, a könyvelés alapismereteit s mindazon tudnivalókat, amik kellettek ahhoz, hogy kiismerje magát új munkaterületén: hogy ne tudják egykönnyen átverni, ő azonban belelásson az instruáltak kártyáiba és dialektikusán bánjon velük: törvényes szankciókat helyezzen kilátásba ellenük, de nyugton hagyja őket, hajóindulatáért illő ellenszolgáltatásban részesítik. Botlik Péter meg abban nem hibázott, hogy a Virágzóban akár van éppen elnök, akár nincs, Lakat Pál a „hallja kend”: az egyetlen tárgyalóképes ember, akinek távollétében mással szóba sem szabad állni. A nyolcezer holdas téeszben meglepően kevés szakvezetőt és irodistát alkalmaztak, de akit alkalmaztak, az mind a főagronómus bizalmi embere volt, szeme, füle, akarata. Egy-két hőbörgőtől eltekintve a választott vezetőség is neki gazsulált. E sajátos szövetkezeti modellvalóságos egyeduralmat takart, amelyben a „maguk csak dolgozzanak, mi meg gondolkozunk” eszméje fedte át a közakaratot, s bújtatta, hogy a főagronómus kézbe vette a kollektív vezetést. Botliknak az összes általa ismert modell közül ez tetszett a legjobban. Már éppen dicsérni akarta, de a főagronómus azon kezdett tűnődni, hogy azért ez sem fenékig tejfel. Ez a szerkezet sem szuperál úgy, ahogyan kellene, mert a tagság, amely mindig a saját önös érdekeit nézi, bele-beleront a szakvezetés akaratába. Itt van példának okáért tavalyról a burgo- nyaügy meg a kukorica. (Botlik mindkét ügyet ismerte, de úgy gondolta, hasznára válik, ha érdeklődést színlel, amikor a főagronómus megtiszteli bizalmával.) A burgonyával az volt a helyzet, hogy a Virágzónak fizetési nehézségei támadtak, szerződött tehát burgonyára, előleget is vett fel, de ez hogyan hogyan nem, kiszivárgott. Az információt a tagság akként fordította a maga javára, hogy csak fele-fele alapon volt hajlandó a művelést elvállalni. A szakvezetés, mármint ő, Lakat Pál szívta a fogát, mert látta a kockázatot, de számításai szerint rekordtermés esetén nyereséget hozott volna a burgonya, jó hozam mellett sem lett volna még ráfizetéses, de csak gyenge közepes lett a termés. A tagok, essen beléjük a fene, így is megtalálták a számításukat, a téesznek azonban 300 ezerjébe került a rákényszerített egyezség ... A részes művelésű kukoricánál — ide még nem jutottak el a kombájnok — azért érte kár a közvagyont, mert a hídmérleg kezelője összekacsintott a tagokkal: a kivitt részt egy kicsit bővebben mérte, mint a behozottat, s elnézett afölött, hogy a tagok a legjavát vitték haza a termésnek, a közös górékba viszont az apró, szemhiányos csöveket rakták be, a termés silányabb hányadát, amelynél a száradási veszteség is igen magas volt. A machináció 400 ezerjébe került a Virágzónak s ő, Lakat Pál még csak ki sem tekerhette a nyakát ennek a zsiványnak, mert a vezetőségi tagok, törné ki őket a nyavalya, egy emberként kiálltak mellette!... Vannak még hibák, fújta ki dühét a főagronómus s azután szeszélyesen, de nem véletlenül és nem minden hátsó gondolat nélkül Kaczér Pötyire 6
