Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - Zám Tibor: Szőrös talpú kismacska: regényrészlet

fordította a szót: visszafogott hangon, mert a beszéd másképpen kihallatszik a párnázott ajtón, és Pötyi, mint a macskaféle általában, rendkívül éles hallású. Észrevette-e már Botlik, hogy ebből a nőből az isten tudja miféle izé árad?... Ha nem téved, idegenül fliudumnak vagy fluidumnak mondják azt a valamit, amitől a férfiak megőrülnek, egymásnak ugranak, s öldökölni is készek, mint a felbőszült bikák. Nem múlt még el bál, nemcsak ebben a faluban, de a környéken sem, hogy ne folyt volna vér, ha Pötyike is ott csurglizott a parkettán. Balog János (messziről biztosan látta már Botlik) magas, erős fattyú, illő távolságból öröm nézni, milyen szakértelemmel táncoltatja gumibotját a rendbontók hátán, de az idei farsangkor két segédrendőrrel vonult ki, hogy szégyenben ne maradjon, meg Pötyit is megvédje, mert ezek az eszüket vesztett hímek, akikben szeszek is élesztik a gerjedelmet, elvakultságukban képesek volnának szétcibálni megrontójukat. Honnan tudhatná a sok isten marhája, hogy az olyan nőért, akiért verekedni kell, veszekedni sem szabad?!... Az egészben az a vicces, hogy ez a Jani, ez a derék falurendőr is szerelmes Pötyibe. Mikor idekerült, még nem volt az, de vesztére rástartolt, gerincre akarta vágni, ám a kis Kaczér, vagy ahogyan mostanában hívják, a Homoki Viola csak játszotta vele a húzd meg, ereszd meg játékot: amíg magába zuhin- totta. Azóta pedig, hogy ez a jobb sorsra érdemes őrmester szóban és levélben feleségül kérte, a lány levegőnek nézi. Ezt ő a legbiztosabb forrásból tudja. Meglepné-e Botlikot, ha ő most kerek-perec megmondaná, hogy a Homoki Viola az ő szeretője?

Nem. Őt az lepi meg, hogy munkatársa, bizalmasa vaknak és süketnek nézi. Falu- szerte tudják, hogy a Homoki Viola majd minden este, éjszaka besurran Lakathoz, így gondoskodik arról, hogy be ne nője a fű azt a keskeny ösvényt, amelyet elődei tapostak a kertek alatt... És most ő kérdezne valamit: véletlen-e, hogy minden bálban, nemcsak ennek a falunak a kultúrházában, hanem hetedhét faluban, ahova ez a bajkeverő rüfke eljár „csurglizni”, a cigánybanda vagy a beat-zenekar, amelyik éppen pódiumon van, mindig eljátszik egy nótát. Éspedig azt, hogy „Szőrös talpú kismacska, hol jártál az éjszaka?. .. Este kimentéi, reggel bejöttél, suttyómba.”

Meglepné-e Lakatot, munkatársát, bizalmasát és a szövetkezeti rangsorban alárendeltjét, hogy ezt a pajzán nótát Balog János falurendőr küldi Homoki Violának, nyilvánvalóan bosszúból, amiért neki nem állott meg, nem tolta le a bugyiját, sőt tiszta szándékát is semmibe vette, mint kérőt is kikosarazta s ráadásul azzal is alázza, hogy levegőnek nézi. Biztos-e abban Lakat, hogy nőügyei nem ártalmasak a szövetkezetre és személyére, különösen akkor, ha a körzeti megbízottat is magára haragítja?

A hangnemtől és a jól értesültségtől kupán vágott főagronómusnak először suhant át agyán az a sejtés, hogy nem Köteles Ádámnak volt-e igaza, amikor arról nyöször- gött, hogy jóvátehetetlen hiba Botlikot az elnöki székbe ültetni, s a húsos fazékhoz túlságosan közel engedni? . . . Eredeti szándéka szerint ő most úgy akarta csavarni a szót, hogy Botlik a fejedelmi gesztust értékelje benne és értse ki belőle: azt, hogy alkalmanként belekóstolhat Kaczér Pötyibe, ha megkívánta, mert az ügy diplomáciai részét ő elintézi... A lány persze hisztizik egy sort, azután bőg egy verset, végül úgy tesz, mintha haragudnék, de legvégül hagyja magát rábeszélni a dugványozás új módjára, mert megérti, hogy aki autóra gyűjt, de méregdrága cuccokban is szeret villogni, annak kitüntetésnek kell éreznie és szerencséjének kell tartania, hogy kellemeinek újra felosztásából neki lesz haszna akkor, ha nem egy, hanem két degeszre tömött buksza nyílik meg előtte... Hát ennek lőttek. Az idillien szép ajánlatot ejteni kell, mert az elnök elvtárs bizonyosan impotens: ezért puritán annyira a nemi erkölcsöket illetően. Általában igaza lehet: az ember ne rondítson oda, ahol eszik, de ha olyan nagy elfoglaltságú az ember, mint ő, aki újévtől szilveszterig egyfolytában hajt, már csak a köz érdekében is megengedheti magának, hogy ne nője be a fű a házához vezető ösvényt. Akinek ez nem tetszik, törhet a lekvárosból.

7