Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Zám Tibor: Szőrös talpú kismacska: regényrészlet
tanácsi instruktor (aki a doktori címet csak később vásárolta meg magának) és Botlik Péter kisközségi tanácselnök, egy névtelen levél okán, ürügyén. A járási instruktornak csalhatatlan szimata volt a neki való emberek kiválasztásában. Remekül tudott konspi- rálni, sugalmazni, magánvalóinak gyarapítására törekedni. Az apparátusba bekerülve mihamar rájött, hogy a szocializmus olyan fejőstehén, amely elapaszt, ha nem fejik, de ezt a műveletet szakértelemmel kell végezni, illetve végeztetni az operatív munkára szakosítottakkal, akiknek a tehén is, a rocska is keze ügyében van. A névtelen bejelentés kivizsgálására Véges nem hivatali időben szállt ki (akkor még kerékpáron), hanem a sötétség leple alatt, és nem a tanácsházára ment, hanem a tanácselnök szolgálati lakására. Köszönt is, nem is, de kínálás nélkül leült a frissen sült kolbász étvágygerjesztő illatába, a kínálást azonban elhárította magától, pillantás nélküli hüllőtekintettel bűvölte az étvágyát vesztett tanácselnököt, aki néhány lekínlódott falat után megtörölte a száját, elolvasta a feléje nyújtott névtelen feljelentést, amelyben az állott, hogy egy Zsircs Gábor nevű kulák megvesztegette a tanácselnököt, ezért aztán egyre-másra ölheti a disznókat, míg más ember hiába kilincsel, kuncsorog, egyetlen hízóra sem kap vágási engedélyt. „Kéretik az ügyet kivizsgálni.” Amikor Botlik eléggé megfőtt az alsóneműiben, az instruktor bevezettette magát az éléskamrába, s a petróleumlámpa gyenge fényénél szemügyre vette a példás rendben felaggatott füstölt hummikat s megállapította, hogy ez a disznó legalább két mázsát nyomott élősúlyban, de Botlik meg a kulák öt-öt mázsát fognak nyomni, úgy érti, lenyomni, mert a proletariátus ökle kíméletlenül lesújt mind a vesztegetőkre, mind azokra, akik hagyják magukat megvesztegetni. O, Véges azonban szintúgy családos ember, mint Botlik. Tőle is sokat várnak, de neki is keveset fizetnek, ő is filléres gondok nyűgében él, ezért együttérző: a legszívesebben elsuvasztaná ezt a bejelentést, amelyről bent és fent senki sem tud, s ő is csak azért, mert véletlenül kiemelte a mai postából, de hát az ember fél a kockázattól, és ezt ugye, Botlik elvtársnak is be kell látnia. A tanácselnök ez időben még nem beszélte, de már kapizsgálta ezt a kétértelmű nyelvet, s minthogy úgy sem volt veszíteni valója, egyértelműen felelt rá: a polc alól előhúzott egy mózeskosárnyi garabolyt, amelyben egy fogadzó csecsemő is megaihatott volna, és elkezdte azt megpakolni. Az oldalasból ágyást készített a sajtnak, a sonkának, a májpástétomnak s az abált szalonnának. Erre rakta sorjában a szál kolbászokat, s az egészet első soron beborította két kisebbecske füstölt paprikással, másodsoron egy nagy tábla sózott fehér szalonnával, de közben arra gondolt, hogy kegyetlen megsar- coltatása még mindig elviselhetőbb, mintha lesújtana reá a proletariátus ökle. A kerékpár egyedi kivitelezésű, de abnormisan nagy méretű csomagtartóján a gara- boly mögött a kisebbik zsírosbödön is kényelmesen elfért. Botlik sajnálta ugyan az éj sötétjében elkarikázó hummit, de megérezte, hogy ő csak az egyik bedolgozója Végesnek, de mégis az isten lábát fogta meg, amikor az instruktorral kezet fogott, mert egy leendő hatalmasság állította szolgálatába és vette védelmébe. Nem csalódott. Véges meredeken ívelő karrierjének vonzatában Botlik előbb nagyközségi, majd kisvárosi apparátus élén termelte a tőzeget, s amikor abban már nem volt fantázia, sorozatosan olyan pozíciókba került, ahol a nyíltszíni fejtés is fantasztikusan eredményezett: mint a dohány, a gyapjú, a toll, a must és a primőr zöldségfélék átvétele. A gazdasági együttműködés haszonelvű folytonosságát 1956 megszakítani látszott, de a sajnálatos októberi események végső soron csak azt bizonyították, hogy nincs olyan kár, amiben haszon ne lenne. A fegyverropogás utáni bátor kiállás Végesnek magasabb pozíciót hozott, amely már-már támadhatatlanná tette őt, de Botlik is kapott egy plecsnit, amiért mindenható főnöke utasítására nyakába vette a gitárnak becézett dobtáras géppisztolyt. Vele ugyan a rendfenntartó pufajkások nem voltak többen, csak sűrűbben, mert Botlik a géppisztolyt sem tudta kibiztosítani, a haszonszerzésből 4
