Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Krupa András: Két "ponyvaballada" Békés megyéből
KRUPA ANDRÁS KÉT „PONYVABALLADA" BÉKÉS MEGYÉBŐL 1981 márciusában Nagybánhegyesen gyűjtöttem A gróf és az apáca, valamint a Vadász és lánya címmel ismert balladák (ponyvaballadák)1 egy-egy változatát. Adatközlőm, Farkas Andrásné Drágos Zsófia szlovák származású asszony számos monda, igaz történet, népmese, népdal el- mondója,eléneklője2.Tipikusan kétnyelvű mesélő és nótafa. Kilenc tőlegyűjtött népballadából azonban csak egyet tudott szlovákul (egy tótkomlósi szerelmi gyilkosság történetét).3 A balladákhoz fűzött megjegyzései szerint őket részben serdülő lány korában a szülőfalujába érkezett éneklő vándorkoldusoktól (akik a szöveget nyomtatott röplapon árusították is), részint summásmunká- kon lánytársaitól tanulta. A két ballada közreadásával nemcsak az a célom, hogy a balladák elterjedésének, ill. előfordulási gyakoriságának feltérképezéséhez szükséges — és eddig hiányzó — Békés megyei adatokkal járuljak hozzá, bár A gróf és az apáca-típusból a megyéhez kapcsolt bihari községekből vannak már korábbi fejlegyzések, s Újkígyósról magam is közöltem egy változatát1, hanem az is, hogy a hazai nemzetiségek körében kutató szakemberek figyelmét felhívjam arra, hogy az anyanyelvükön elhangzó folklórkincs gyűjtésekor érdemes számba venniük a nemzetiségi adatközlők magyar nyelvű ismereteit is, mert értékes magyar nyelvű folklórszövegekhez juthatnak. Ennek a tudásnak egyfelől az alkotó együttélés az előidézője, másfelől pedig az, hogy a nemzetiségek nyelvileg periférikus, elszigetelt helyzetben vannak, s ez az állapot nem csupán az anyanyelven tudott archaikusabb ismeretek, hanem esetleg ritkábban előforduló vagy egy-egy adott időszakra jellemző magyar vonatkozások megőrzésére is kedvező lehetőséget teremt. Esetünkben pl. a tárgyalt két balladát az adatközlő Farkas Andrásné lány korában, tehát a 20-as években ismerte meg, s ha A gróf és az apáca ballada első feljegyzése 1923- ból való,5 feltételezhető, hogy századunk második évtizedében már viszonylag népszerűvé válhatott. Annál is inkább, mert Farkas Andrásné bevallása szerint mind a két balladát a bácsalmási uradalomban répamunkákon (pri repe) tanulta, azonban korántsem biztos, hogy közvetlenül magyar lányoktól. Ugyanis szerinte a pitvarosi szlovák lányokkal dolgoztak együtt, s egymástól tanulták ezeket a balladákat, különböző szlovák és magyar nyelvű népdalokat. A dél-alföldi szlovákoknál ekkor már természetes jelenség a kétnyelvű népdaléneklés, nem volt tehát elengedhetetlen feltétele annak, hogy ő ugyanazon az uradalmi földön vele egyidőben dolgozó magyar lányoktól ismerje meg a balladákat. A pitvarosi szlovák lányok közvetítésével is elsajátíthatta őket, akik esetleg korábban tanulhatták meg valahol magyarul6, akár ponyvaárusoktól is. E folyamatban igen fontos tényezőnek tartom a summásmunká- kat. Nemcsak nagybánhegyesi adatközlőm tanúsítja, az újkígyósiaktól gyűjtött legtöbb balladát is az adatközlők a hozzájuk, az újkígyósi uradalomba érkező észak-magyarországi, hevesi summáslányoktól ismerték meg.7. Az egész magyar nyelvterületen való elterjedése ellenére A gróf és az apáca balladának a korábbi kisszámú feljegyzését Vargyas Lajos azzal indokolja, hogy az idegenes dallama, szövegének pontatlan magyarsága riasztotta a szakembereket.8 Valóban ez lehet az oka, de ez nem von le semmit sem abból, hogy egyike az igen népszerű ujtipusú balladáinknak. Ujváry Zoltán a gö- möriek legkedveltebb balladái közé sorolja.9 A háromszéki népballadagyűjtés 17 változatáról tud .10 Gaál Károly az Alsóőrön és Felsőpulyán gyűjtött változatokat értékelve megállapítja, hogy asszonyok napjainkban is éneklik. Szerinte a burgenlandi magyarság a szlovákiai magyaroktól vette át.11 A Bukarestben szolgáló erdélyi lányok éppúgy énekelték, mint a miskolci munkáscsaládok.12 Karinthy Frigyes az egyik egyfelvonáso- sában közli töredékes változatát.13 Ez utóbbi adatok a balladás ponyvanyomtatványok városi elterjedtségére is utalhatnak, és sejtetni engedi, hogy a századelőn a városlakó szegényebb rétegek körében is népszerűvé válhatott, hatóköre túlléphetett a balladaismeret hagyományos paraszti falusi sugarán. A nagybánhegyesi változat tartalmi fonala általában a megjelentetett hasonló balladák tartalmával, struktúrájával megközelítően azonos. Valószínűleg felejtés következménye, hogy nem tartalmazza az ifjú grófnak a lányhoz való közeledési kísérletét s a zárdába vonulás okát, mely részeket a legtöbb ballada hosszabb-rövidebb formában taglalja. A nagybánhegyesi csupán arra utal, hogy „valamikor régesrégen” udvarolt a gróffiú a lánynak. A Vargyas Lajos által ismertetett, a magyar balladákhoz legközelebb álló csehnémet variáns szerint a gróf az elutasítás nyomán körülutazza a világot.14 Ez talán némiképp érthetővé teszi a nagybánhegyesi szöveg idézett kitételét. Figyelmet érdemel viszont Farkas Andrásné szövegének záróversszaka, mely a két fiatal temetését költői szépségű megfogalmazásban mondja el. Ezt a legtöbb ismert szöveg nem tartalmazza.15 108
