Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Krupa András: Két "ponyvaballada" Békés megyéből

A Vadász és lánya ballada nagybánhegyesi változata csak kisebb vonatkozásban tér el a Vargyas Lajos által közzétett szövegtől. Míg az utóbbiból már az első versszakban megtudjuk, hogy a vadász a lány apja, a nagybánhegyesiben — mint a legtöbb változatban16 ez csak a végén de­rül ki, s ugyancsak elhellgatja a lány, hogy miért jött az erdőbe. Ezáltal drámaibb hatást vált ki. Farkas Andrásné azonban úgy érezte — epikus alkat lévén —, hogy homály fedi a cselekmény indítóokát, ezért a befejező versszak eléneklése előtt értelmező magyarázattal egészítette ki a ballada szövegét. Noha a feljegyzések mennyisége nem tükrözi, de az a tény, hogy a hazai szlovákok körében is elterjedt, mutatja, hogy népszerű lehetett az új balladák kedveltségi szintjéhez viszonyítva is. Ezt alátámasztják a viszonylag kis földrajzi terü­letet felölelő háromszéki adatok is: a magát leg­nagyobbnak nevező gyűjteményben 14 változata található.17 A Békés megyében fellelt ballada egyúttal egyik láncszemét jelentheti az újtípusú balladáknak „az Alföld felől a folyó völgyek men­tén Erdélybe” való benyomulása folyamatának is.18 Mind a két általam közölt ballada dallama — melynek magnetofonszalagról való lejegyzését Sárhelyi Jenő végezte el19 — rokon az ismert és kinyomtatott dallamváltozatokkal. A rokon vagy majdnem azonos hangzásuk részben az elterjedés gyors ütemét, részint a származás közös forrását látszik igazolni. E balladáknak viszonylag rövid intervallumban történő elterjedését egyfelől nyomdai termék­ként való aránylag egyidejű országos árusításuk, másfelől a balladaéneklésnek még aktív, élő volta (summások, vándormunkások stb.) okozhatta. A szlovákok — mint kétnyelven beszélők — a magyar népballadák közül mind az „archaiku- mot”, mind pedig a „nóvumot” egyaránt át­veszik (ez észlelhető a folklór más vonatkozásai­ban is). Ugyanis számukra akár az archaikum (pl. Fehér László-ballada), akár a novum (azaz a tárgyalt két ballada) egyszerre, egyidőben jelent újdonságot. Ennek következtében — mint a bevezetőben írtam — az adatközlők remekül visszatükrözik azt is, hogy egy adott időben mit énekeltek a magyarok. A szinte lázas átvétel azért következhetett be, mert az érintkezés frissessége, valamint mindenfajta újnak az utánzása ezt rend­kívül elősegítette. Mindez persze tanúság egy nemzetiség befogadó, adaptáló minőségéről és mennyiségéről is. Az effajta átvételt nem kell feltétlenül kulturális asszimilációnak tartanunk! Különösen nem a századunk 30-as éveiig, mert ezidőben már, ill. még a kétnyelvű népi kultúra virágzik. Nagybánhegyesen nemcsak ekkor, ha­nem még sokkal később, az 50-es években is spontán, természetes módon él a szlovák nyelvű népdaléneklés — a magyar nyelvűvel együtt. A század elején kialakuló új Ízlésvilág is befo­lyásolhatta az e típusú balladáknak a szélesebb körű ismeretét. Ez az új ízléskövetelmény váltja ki többek között a műdalok szeretetét vagy pl. a népi díszítőművészetben (hímzésben) a túlbur­jánzó tarka színeknek napjainkig tartó kedves­ségét. De szerepet játszik a nép újító hajlama is, mely mindig is jelen volt a népi alkotó folyamat­ban. „Újat” éreztek a ponyvairodalom által kí­nált megdöbbentő rabló- és gyilkosságtörténetek­ben, a szentimentálisán tragikus szerelmi his­tóriákban s az álnépies témákban (vadász, erdész stb.). A népi ízlés- és igényváltásban ezek is jellemző tényezőkként értékelhetők. Ezen balladák sajá­tosságaihoz sorolhatjuk tehát, hogy időben és térben viszonylag gyorsan terjedtek el, és hogy a félnépi, ill. a ponyvairodalom folklorizációjának az eredményeként egyfajta „új” népi esztétikai és ízlésszemléletet árasztanak. Voltaképpen ezáltal válhatott ez a két ponyva­ballada is szinte az egész magyar nyelvterületen az élő népi folklór szerves alkotó részévé. A GRÓF ÉS AZ APÁCA w ■J MJIPrljJM MJ-E Amott a HfcgijUto - ►ol a» vóWjjbe nedw at — (ML Itta* három ^ J I d «1 1 J ** 1 ol gj. ^ gróf- {í - úti Vi cSoW-va. - Won ha.- iá 109

Next

/
Thumbnails
Contents