Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Katona Imre: Garibaldi a magyar népköltészetben

c) csatában:

GARIBALDI csárdás kis kalapja,

Nemzetiszín szalag lobog rajta.

Lova után mennek a huszárok,

Hírük nevük járja a világot.

(FARAGÓ, 1951, 115)

Még az olyan egyhangúnak tűnő formulákat is, melyeket a vasúton való érkezés dalaiból idéztem, felfrissíti a többféle eltérő folytatás: közöttük igazán meglepő, Petőfi köztársaság párti verseire emlékeztető sorok is (de amelyek ismét egybevágók Garibaldi nézeteivel is):

Szeged alatt elkészült a vasút,

Azon sétál GARIBALDI, KOSSUTH.

Mellette viszik az akasztófát,

Kire felakasztják FERENC JÓSKÁT.

(KÁLMÁNY, 1952, 312)

Költészet és valóság a Garibaldi-dalokban

A magyar népi Garibaldi-hagyomány érzelemből és képzeletből virágzott ki, legkevésbé sarjadt a valóság talajából. A túlságosan is gyors és még ma is csak nehezen áttekinthető, változékony történeti események közül az egyszerű emberek keveset ismertek, még kevesebb kerülhetett át a költői alkotásokba. Ritkaságszámba megy pl. az ilyen sor: Gyün Galibárd ezöregyed-magával . . ., amely nyilvánvalóan a legendás „marsalai ezer” 1860. máj. 11-i szicíliai partraszállására céloz. Közvetve azonban valamivel több valóságelemet használtak fel: így (részben a Kossuth tói kölcsönzött) üzenet-, ill. levélküldést, a gyors egymásutánban megnyíló vasúti vonalak említését, melyek a korabeli katonadalokban épp ellenkező előjellel (elátkozva) szerepelnek: elviszik az újoncokat! Valós elemként tarthatjuk számon egyes dalok évszámmal (1848. 1862. stb) való kezdését is, ám a folytonos változtatgatások miatt ezek inkább csak dalkezdő sorok lesznek.

Ezeknél jóval gazdagabb a hagyományos költői eszközök felhasználása, így a természeti jelenségekre, évszakokra való utalás: — Nehéz a madárnak a telet kiállni. . . ;

— Megérett a meggy . . . ; — Elszáradt a mák ... A természeti kép viszont elég kevés, többek között: — Habzik a Duna, Hajó mén rajta ... — Ridegen fúj az őszi szél.. . stb. még ritkább az olyan összetett képsor, mint az idézett — De sok itt a holló! . . . kezdetű dal (ill. szakasz), mely áttételesen a csatára utal.

A Garibaldi-dalok többsége emberközpontú, általánosító és a valóság fölé emelkedik: mintegy madártávlatból láttatja a költészet körébe átemelt, tipizált személyeket és jelenségeket. A dalok többsége a hőstől indul el, ismertnek véve őt, nem mutatja be, hanem elindítja felénk, vagyis Magyarország felé: — Megjött rajta Garibaldi, Kossuth . . .

— Garibalgyi Eger felé utazott. ..; — Garibaldi úgy megy a táborba ...; — Felment Garibaldi egy nagy hegyre. . .; — De sokat fölfut Pestről Budára!... stb. Mivel a magyarok Garibaldiról nem sok konkrétumot tudtak, őt kissé alföldies, huszáros hőssé alakították és tőle, valamint Kossuth tói várták az (elvesztett) szabadságot. így Garibaldi a legnépszerűbb magyar népdalok legtipikusabb népi hőse lett egyszersmind.

Az énekesek gyakran indulnak el maguk felől is: várakozás (mulatozás, bevonulás) közben reménykednek, panaszkodnak: — Nincsen piros csizmám... Majd hoz Garibaldi! . . .; el vannak szánva, hogy a kapott fegyverekkel és felszereléssel — Garibaldi, Kossuth vezérletével — kiharcolják a szabadságot. A siker igazán nem rajtuk múlott! A Garibaldi-dalok mindvégig eszmei tartalékait képezték népünk szabadságharcának.

,,. . . Az 1848—1867 közötti korszak minden magyar nemzeti törekvése kapcsoló78