Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Nagy Olga: Értékrend a mesében
az ügyesség hasznában, következésképpen értékében, akkor már csak azt kell kifejezni, hogy az embert „jószerencséje” sodorja ide vagy oda, s a vak véletlentől függ, hogy őt jó vagy rossz éri. A mesei értékrendet, mely szerint a hősiesség, bátorság, a kezdeményező erő, a célkitűzés, nagy feladatok vállalása és így tovább, a népi tudat különbözőképpen tagadhatja meg. A megtagadásnak egyik szelídebb módja az, amikor a mese „hőse” nem rendelkezik ugyan semmilyen erénnyel, és nincs is semmilyen célkitűzése, de mégis „csudadolgok” esnek meg vele. Látszatra mégis mese marad, csak éppen a lényeg hiányzik belőle: igazi hős és hősiesség helyett megszületik a szerencsefi, aki ugyanolyan eredménnyel éri el a boldog happy-endet, mint a hős, csak éppen nem érdemelte meg, nem küzdött érte. Ehelyett „szerencséje” volt.16 Nézzünk egy példát: Restellemke egy gyergyótölgyesi mesében „rest volt, nem akart dolgozni semmit. Más kettő dolgozott, ez az egy nem dolgozott semmit.” S ez a lusta fiú, akiről más egyebet nem is tudunk, mivel nagyon szomjas, kénytelen vízért menni, kifog egy csodálatos erejű csukát, aki megígéri neki, hogy csak gondolnia kell, s mindene meglesz. Csak annyit kell mondania: „Csukahal mondása az én akaratom” s „meglesz mindenféle neked”. Hősünk, mivelhogy rest, megörvend ennek. S a csuka be is tartja ígéretét, étel, ital, szerelem, palota, minden ott-terem, ahogyan a rest kívánja.17 Sok mesében, amelyekben a hős olyan szerencsés, hogy bizonyos csodaeszközöket nyer valamilyen titokzatos vagy mitikus mesei alaktól, mint „terülj asztalkám, rázkódj szamaram, üssed botocskám”, a régi hősiesség parodizálása, nevezhetnénk talán mesei giccsnek is. Ami a népi emberrel ezt elfogadtatja, az egy olyan tapasztalat, hogy az embernek nincs mit várnia a tehetségtől, ügyességtől, jóságtól, hanem csak a véletlen szerencse kedvezhet neki. Annál érdekesebb az, hogy a mese „hősének” semmilyen más erénye nincs, csak az, hogy szegény és rászorult. Némely esetben még hangsúlyozódik képtelensége, megvetettsége, lustasága is. Mindazok a mesék, amelyekben a hős véletlenül vagy csoda folytán csodálatos eszköz birtokába jut, mint pl. magától varró tűre, bűvös tűzszerszámra, bűvös tarisznyára és tülökre tesz szert vagy titokra jön rá, megtanulja az állatok nyelvét és így kincsre lel stb., ugyanazt variálják más-más mesei helyzetben, hogy ti. a szegény ember valamilyen csoda folytán boldogulhat. Mert érette és helyette varázsszerszámok állnak helyt.19 Ezekben a kisember csodavárását fedezhetjük fel, aki már nem bízik senkiben és semmiben és elsősorban magában sem. Személyisége sincs már. Egyetlen dolgot tudunk róla, hogy szegény és rászorult, de nem mondhat le arról, hogy boldog legyen. Ezek a mesék, függetlenül attól, hogy ilyen vagy olyan típusba sorolhatók, abban rokoníthatók, hogy lemondanak a személyiség integritásáról, a hősiességről, magáról az értékről, mint a boldogulás eszközéről. Valójában rokonok azokkal a kommersz irodalmi művekkel, amelyekben a szegény ember karriert csinál, akár könyvben, akár filmen. S míg ez utóbbiak manipuláció eredményei: a szórakoztató ipar manipulálja az emberek vágyát a boldogságra, a mesében a nép ösztönös kompenzációkeresésből meséli a hős meg nem érdemelt karrierjének történetét. Azt a gondolatot, hogy az életben nem az érték, hanem a szerencse számít, a mese nemcsak tündérmeséi, de reális ábrázolással is kifejezheti. Ilyen az a téma, mely a Szerencsét és az Áldást, illetve ezek segítségét mutatja be a szegény ember életében (BN. 945). A két allegorikus személy, Szerencse és Áldás, fogadnak, hogy melyiknek van nagyobb hatalma. „Hogy vajon melyik használ nagyobbat az embernek az emberi életben.” így vezeti be a mesét a széki Győri Klára. Ezt egy szegény seprűkötőn próbálják ki. Áldás, amikor a seprűkötő viszi áruját a piacra, tíz forintot ad neki, hogy „kezdjél valami egyéb alapot, ne ezt a gyenge mesterséget.” A szegény seprűkötő boldogan megy haza, de egyelőre a korpa közé dugja el a tíz forintot, amit a felesége, mivel nem 67
