Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Nagy Olga: Értékrend a mesében

és békák másznak elő. A boszorkány utoléri és megbünteti, mert a fa, a kemence és a patak nem hajlandók segíteni rajta.

A Hamupipőke típusú szegény árva leány sanyarú sorsban tölti életét és egész nap fáradságos feladatokat teljesít: zsák lencsét, borsót szemel, a ház körül mindenféle piszkos munkát kell végeznie. Jutalmát nemcsak azért nyeri el, mert a mese mindig a kisemmizettek pártján van, de szorgalmáért is, szemben a lusta, cifrálkodó mostoha testvérekkel, akik megbűnhődnek nemcsak gonoszságukért, de lustaságukért is.

Hogy a szorgalom és a munka milyen fontos erény, az kitetszik azokból a témákból is, amelyekben a királyfi csak azért veszi el a szegény leányt, mert anyja azt állítja róla. hogy olyan jó fonó, hogy még a kerítést is megfonja (természetesen arannyá). Ez magában elég indok arra, hogy a királyfi ne nézzen semmi egyébre: sem arra, hogy a leány szegény, sem arra, hogy van-e valamilyen hibája a leánynak, feleségül veszi. A királyfi tehát a régi parasztember eszével gondolkozik, aki szerint a leány legfőbb erénye az, ha jó fonó, jó szövő.

Egy másik mesében a királyfi kihallgatja három leány beszélgetését. Mivel dicsekednek ezek a leányok? Az egyik azzal, hogy egyetlen kenyérrel el tudja tartani a király hadseregét; a másik azzal, hogy egyetlen fő kenderrel fel tudja öltöztetni az egész sereget. (A mesében a túlzás, a nagyítás „természetes”, hiszen minden a csoda jegyében történik.)

Ugyancsak az asszonyi szorgalom fontosságáról vallanak azok a tréfás mesék, amelyekben az anya minden fortélyát előveszi, hogy lánya lustaságát leplezze, csakhogy férjhez adhassa. Ide tartoznak azok a témák is, amelyekben a lusta fiatal menyecskét az anyósa azzal szoktatja munkára, hogy nem ad neki enni vagy a férje azzal, hogy elveri.

Ez a mesében kifejezett értékrend ugyanígy megtalálható a mindennapi paraszti gondolkodásban. Itt a példák csupán arra szolgálnak, hogy újból aláhúzzák a mesék szociológiai és szociálpszichológiai forrásértékét. Egyben azt is, hogy a mese vágyköltészet jellege és tündéri világa valójában, bár áttételesen, mégis a „valóságról” vall, és az épp az értékrend vonatkozásában válik nyilvánvalóvá.

Ugyancsak ezt bizonyítják azok a szociológiai fölmérések is, amelyeket a párválasztás kapcsán magam is végeztem: ezek szinte minden esetben azt mutatják, hogy a leendő férj és a leendő feleség számára az élettárs értéke főleg attól függ, hogy jódolgú, szorgalmas-e vagy sem.10

AZ IRGALMASSÁG MINT ÉRTÉKRENDI TÉNYEZŐ

A mesehős egyik legszebb és leginkább értékelt vonása az irgalmasság: a segítőkészség a rászorultakkal szemben. Útközben találkozik éhes egérrel, amelynek enni ad, a törött szárnyú galambot meggyógyítja, a partra vetett halat visszadobja a vízbe, a sebzett vadállat sebeit bekötözi; a díszes paripák közül nem választ magának hátaslovat, hanem megkeresi a legsoványabb, a megvetett, a trágyában heverő gebét és azt választja magának, persze „jótevői” sugallatára. Hősünk útjában csőcselékkel találkozik, amely egy embert kísér az akasztófához, mert soknak tartozik. A hős kifizeti a halálraítélt adósságát és megmenti a haláltól. Más változatban a csőcselék egy akasztott embert gyaláz, akit azért akasztottak fel, mert adós volt. A hős kifizeti az akasztott ember adósságát és később ennek a lelke segíti őt minden tettében.

Ha arra gondolunk, hogy a történelem folyamán a városi csőcselék, de még a királyok és nagyurak is milyen kéjjel vettek részt akasztásokon, fővételeken, boszorkányégetésen, akkor a mi paraszt mesehősünk tette kiemelkedően etikus.

Ha ezt szembesítjük azzal a farkastörvénnyel, amely korunkban is, mint más korokban érvényesül, hogy ti. mindig az erősnek van igaza a gyengével és az eltiporttal szem62