Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Nagy Olga: Értékrend a mesében
ben, akkor a paraszti mesehős irgalmasságának jelentőségét és szépségét nem tudjuk eléggé dicsérni. Az irgalmasságnak e szép példái nem csupán egy magasabbrendű etikai hozzáállásnak köszönhetők, hanem annak is, hogy az irgalmasság a kisemmizett szegény ember gyakorlati modus vivendi-je nem más, mint a falusi közösségek gyakorlatának a mesébe való átültetése. Ha egy faluban valaki bajba jut, legyen az temetés, tűzeset, betegség; vagy nagy gondban van: házat épít, nincs ki segítsen neki az aratásban stb., az egész falu magáévá teszi a nehézségeket és segítségére siet. Éppen ezért a mesékre jellemző értékrend olyan, az élethez tapadó, konkrét erényeket mutat meg, amelyek csak az alávetett társadalmi rétegekben fejlődhettek ki. Az, hogy ami hasznos, az egyben jó is; tehát a hős erénye mindig valamilyen hasznos cselekedet végrehajtásában nyilvánul meg; megharcol a sárkánnyal, hogy a városnak visszaadja a vizet vagy a napot,ez nem valami absztrakt jóságot, erkölcsöt jelent, hanem az élettapasztalat által kitermelt gyakorlatot, az állandó veszélyeztetettségben élő társadalmi réteg létszükségletét fejezi ki. Az irgalmasság azonban keresztényi erény. Egy vallásszociológiai felmérés jól bizonyíthatja, hogy szoros összefüggés van a vallásosság és a folklór megnyilvánulása között. így például az archaikusabb, tehát vallásosabb közösségek meséiben az irgalmasság mint legendás motívum jelentkezik. Eszerint a hős csodálatos eszközeit, mint például a mindig tele bukszát, amely magától mindig újra megtelik, vagy egyéb varázseszközt, esetleg a későbbi próbák teljesítéséhez szükséges titkot stb. magától Krisztustól vagy Szent Pétertől nyeri, akik előzőleg koldusnak álcázva kipróbálták irgalmasságát. Hasonlóképpen csak vallásos közösségek őrzik azokat a Krisztus-és Szent Péter- legendákat, amelyekben a jóság és a könyörületesség a kipróbálandó erény. Krisztus és Szent Péter mint szegény emberek szállást kérnek, azután pedig a megsegítőjüket megjutalmazzák, a fösvényt, a gonoszt mindig megbüntetik.11 ERKÖLCSTELEN-E A MESEHŐS? Ismeretes, hogy de Coster népi ihletettségű Thyl Ulenspiegelje többekben is, — mint például Romain Rollandban —viszolygást keltett ismert agyafúrtsága, harcának furfangos taktikája stb. miatt. Viszont Lengyel Balázs úgy véli, hogy De Coster azok szemével lát, akikért Thyl síkraszállt. Jegyezzük meg, hogy a mese sajátos értékrendjét azok szemével kell látnunk, akik ezt létrehozták: az eltiportak, a hatalom alá vetett társadalmi réteg szemével. Csakis így kerülhetjük el azt a buktatót, hogy erkölcstelennek („unmoralisch”: Lutz Röhrich) vagy legjobb esetben erkölcsileg közömbösnek tekintsük például azt a mesehőst, aki harcában sajátos taktikát vet be a hatalmasokkal szemben: cselvetést, furfangot, sőt hazugságot és lopást is. Ha tehát a meséből azt a sajátos értékrendet hámozzuk ki, amely nem egyezik a mi értékrendünkkel, sőt olykor szembeszökően ellenkező előjelű, akkor azt is megértjük, hogy az értékrend viszonylagossága társadalmi törvényszerűség; egyben megérthetjük azokat a tényezőket, amelyek ezt az értékrendet ilyennek vagy olyannak alakították, annak a rétegnek az életében, amely azt létrehozták. így kell tehát értékelnünk mindazokat a morális értékeket is, amelyek a hőst harcában segítik: a furfangot, olykor a lopást, sőt még azt is, hogy a kisemmizett kis embert néha nem is saját értéke, de maga a szerencse segíti. Mindaddig, amíg a hős integritása biztosítva van; amíg küzdeni tud és akar; amíg sorsán lendíteni akar és ellenségeivel le akar számolni, addig nem beszélhetünk értékrend-torzulásról, hanem az értékrend viszonylagosságáról, amelyet azonban a hatalom alávetettek 63
