Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - B. Kovács István: Mesehagyomány és hagyományozás Gömörben: egy baraccai példa
szólások és közmondások, az epikus gyermekfolklór körébe sorolható játékok, mon- dókák, gyermekdalok sokasága és kiegészítik a gyűjteményt tréfás sírfeliratok, ráolvasásszövegek stb. Ennek a hatalmas anyagnak a bemutatására ez alkalommal nem vállaikozhatom. Kiragadva ennek egy szeletét, a meseanyagával kapcsolatos eddigi ismereteinket foglalom össze. Előbb azonban ismerkedjünk meg a terjedelem szabta korlátok között Baraccával és Margit néni életének főbb eseményeivel! II. Baracca (ma Barca, Szlovákia) az egykori Gömör-Kishont vármegye alig pár száz magyar lelket számláló kicsiny faluja. Neve — amely egyébként a „tigris” jelentésű török „barsz” szóból ered és a táj régiségét jelzi — aligha volt ismert valaha is a megyehatárokon túl. A középkor századaiban jobbágysága főleg a hatalmas Rátold nemzetségből kiszakadt családoknak robotolt — a 17. században birtokol itt a nagy fejedelemasszony, Lórántffy Zsuzsanna is. Későbbi fejlődésére azonban sokkal nagyobb befolyással voltak egyházi birtokosai, az egri káptalan és a meginduló ellenreformáció idején a kassai jezsuiták, akika reformáció nagyarányú gömöri térhódításai közepette is biztosították a katolikus hit helybeli folytonosságát. A századforduló táján a falu paraszti társadalmát zömmel az egykori úrbéresek leszármazottai alkotják. Mellettük találkozhatunk a faluban néhány volt nemesi családdal is, akik egykori különállásukat még számos ponton megtartják. A gazdasági hatalom nagyobbrészt az utóbbiak kezében van. Ők szántják a határban külön tagokban fekvő legtermékenyebb dűlőket, kaszálják a legdúsabban termő réteket és teljesen az ő tulajdonukban vannak a nagyarányú irtások után még lábon álló erdők is. A volt úrbéresek társadalma erősen rétegzett. A nincstelen földnélküliektől a nyolcad-, negyed- és félházhelynyi birtokon át a „jó”, vagy „rendes” gazdának számító egész házhelyesekig (48 hold) terjedt. A falunak bizonyos fokig központi szerepet biztosított felekezeti hovatartozása. Itt volt a környező, zömében református falvak szórványkatolikusságának a parkiális központja. A Szentháromság tiszteletére tartott búcsúja, az ún. „varnyúbúcsú” széles néptömegeket vonzott a faluba. A Csák-család egyike a falu legősibb családjainak. Már a 16. században találkozunk a nevükkel. Saját hagyományuk szerint a megyebeli Urajról kerültek Baraccára. A 20. század elején már több családban éltek. Az 1896-ban, három évi katonáskodás után hazatért Csák Pálra nem várt könnyű élet. Árva gyermekként nőtt fel, földet nem örökölt. Nősülni szeretett volna, de szintén szegény sorból származó, árva jövendőbelijét nem volt hová vinnie, mivel házuk a katonáskodás évei alatt tönkrement. A környező falvak, meg annyi más szegény emberéhez hasonlóan ő is a „szunnyadó óriás”-ban, az iparban kereste a megélhetést. Újdonsült feleségével Sajóvárkonyon telepedett le és az ózdi vasgyárban kezdett dolgozni. Ott született egyetlen gyermekük, Margit, házasságuk hatodik évében, 1902. július első napján. Az apa azonban nem tekintette a távozást véglegesnek. 1902-ben a gyárban sztrájkot kezdtek, a kis család kevéske megtakarított pénzével hazatért Baraccára. Új házat építettek, majd az erre felvett hitelből 6 hold irtásföldet vásároltak. Megkezdték végtelennek tűnő, mindennapos harcukat a földdel,amely azonban nem volt elég a megélhetéshez. A jobb boldogulás reményében az apa megjárta az amerikai bányák mélyét is, de megbetegedett és jóformán pénz nélkül kellett hazatérnie. 1915-ben pedig újra bevonultatták és megismerhette a világháború borzalmait. 52
