Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Solymos Ede: Halkereskedők a Dunán
ember! Többen hajótulajdonosok, egyénileg „vagy kompániában” dolgoznak, de ez nem gátolja őket abban, hogy a halkereskedelemre külön társaságot hozzanak létre. Az Alsó-Duna menti uradalmakkal szerződéseket kötnek, hogy az ártéri tavak őszi halzsákmányát felvásárolják. Mai mértékkel számítva 150—300 mázsa halat befogadó bárkákkal ősszel leereszkedtek a Dunán, s ha megrakodtak, lovakkal vontatni kezdik felfelé. A bárkákon egy-egy kormányos és hat bárkáslegény tartózkodik, esetleg az egyik gazda. Hogy a bárka jobban merüljön, még 4—6 öl fát is felraktak. Budára érve, ha jó vásár ígérkezett, eladták a halat, de inkább Győrig vontatták, s csak nagyböjtben kezdtek az árusításhoz. Egy részét szekeres kereskedőknek adták át, akik azt egyenesen a bécsi halpiacra szállították, a többit a helyi és a környező piacokon árusították. Útközben és a hosszú tárolás alatt a halak jelentős része elpusztult, ezt menet közben lesózták, azokkal a bágyadt vizákkal együtt, melyeket a bárkák után kötélen vontattak. Szerencsés körülmények között még így is tisztes haszonra tettek szert. Adódtak azonban szerencsétlen esztendők is, mint az 1756 és az 1759-es évek. Mindkét évben korán beállott a fagy, a bárkákat úton érte a jég, és fogságába kerültek. Volt, amelyik össze is tört, a többiben elpusztult a hal. Eleinte a közeli községek lakóival élelemért cserélték, később ingyen adták, végül a jégre és a partra hordták halomba a sok mázsa döglött halat, „azok a Vadaknak és Madaraknak Eledelei lettek”, . . . Melyekkel az Varjak vendégeskedtek”. Hogy mentsék a menthetőt, a gazdák Győrből kocsikkal jöttek le, s úgy fuvarozták haza a maradékot. Megesett, hogy a bárkák csak húsvétra értek haza. A szerencse azonban forgandó, a következő évben nemcsak a veszteséget pótolták, de még nyereségük is maradt. A számítások szerint csak ez az egy kompánia évente több mint ezer mázsa halat szállított el, kb. annyit, amennyi most a bajai Új Élet HTSz nyílt vizi évi haltermelése. A társaság 1758-as nyeresége 6000 forint volt, tehát fejenként 2000 Ft. Ez egy bárkás legény kb. 20 évi keresete volt (heti 2 ft.). A halkereskedők „társadalma” persze nem csak ezekből állott. Maguk a halászok is kereskedtek. Nemcsak úgy, hogy nagyban továbbadták a zsákmányt, hanem kicsiben is árusítottak. Minden vízmenti városnak volt halpiaca. A halászcéhek késhegyig menő harcot folytattak a hatóságokkal a megfelelő hely biztosításáért, a közös kasszából jelentős összegeket fizettek az árusító sátrak vagy bódék elkészítéséért,tisztavízért és a szennyvíz elvezetésért. Közben harcoltak a konkurrencia ellen. Privilégiumukra hivatkozva igyekeztek eltiltatni az idegeneket és nem halászokat a halkereskedelemtől, nem sok sikerrel. Azt még elérték, hogy a mészárosokat eltiltották a halárulástól, egyes kereskedők élő halat nem árulhattak, de a város vezetősége a monopolhelyzetet megakadályozandó, idegen halászokat is sokszor beengedett. Verseny volt a halpiacon is. Az árusítóhelyeket kor szerinti sorrendben állapították meg, az öregek előrébb, a fiatalok hátrább álltak. A halaskádak mellett inkább a halásznék serénykedtek, a férfiak a bárkából hordták a halat, a nagy harcsákat darabolták, s ha már nagyon fáztak, beültek egy közeli kocsmába melegedni. A kishalászok asszonyai viszont házról házra jártak, úgy kínálták a szatyorból a halat. Kocsival eljártak a környező piacokra is, így a bajaiak pl. rendszeresen hordták a halat Kalocsára. A bérleti díjon kívül jelentős mennyiséget kellett az érseki konyhára beszolgáltatni minden héten, s ha már ott voltak, a piacra is kiálltak. A halászoknak érdekükben állott, hogy kialakult vevőkörüket rendszeresen ellássák hallal, s ezzel maguknak is biztosítsák a megfelelő hasznot. Ezért, ha saját vizükön nem tudtak elegendőt fogni, vásároltak máshol. így pl. az első világháború előtt a bajai halászok rendszeresen lejártak Apatinba halért. Lefelé a Dunán ereszkedtek, a hallal megrakott bárkákat viszont a Ferenc csatornán gyalogosan vontatták fel. Apatinban mindig olcsóbb volt a hal, mert a drávaszögi rétek zsákmánya ott került piacra. 43
