Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Gráfik Imre: "Olyan az élete, mint a hajóhúzó lóé...": adatok a dunai hajózás folklórjához

magántulajdonban levő polgári, álló óra felületének egy részét egy hajóvontatást ábrázoló rézlapra metszett jelenet díszíti.

Végezetül itt kell megemlítenünk—a gabonaszállító ún. bőgőshajók orrtőkéinek kapcsán— Duna menti településeink két érdekes szokását ill. hagyományát.

A Duna mentén több fontos hajózási, kereskedelmi központból van adatunk arra, hogy a tönkrement hajók szinte elnyűhetetlen kemény (tölgy) fából faragott orrtőkéit hajósok, hajóácsok, hajóskereskedők, halászok házaik elé földbe állították, mely mintegy jel, afféle hajós-cégér adta hírül a ház lakójának foglalkozását. A rendelkezésünkre álló adatok tükrében Apatin, Baja, Bezdán, Dunaföldvár, Káposztásmegyer (Újpest), Mohács, Paks és Tolna voltak lelőhelyei e sajátos tradíciónak.

A legendás bőgőshajók orrtőkéi azonban nemcsak közvetlenül, hanem közvetve is felbukkantak a Duna menti településekben, mégpedig oly módon, hogy az orrtőkék faragásvonalai hatottak az ún. kapubálványfejek megfaragására, megformálására. Tor- bágyi Novák József vizsgálta e jelenséget, s kutatásai alapján azt láthatjuk, hogy Mado- csán és Pócsmegyeren két-két, Cibakházán pedig egy oszlopon már felfedezhetők bizonyos hatások, további öt kapubálványfán ugyancsak Pócsmegyeren már határozott bőgőshajó orrtőke formát figyelhetünk meg, s tisztára a hajó (bárka) orrot utánozza egy bölcskei bálványfej, mely ráadásul még évszámmal is jelzett; 1891-ből.

Áttekintésünk végére érve még arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a dunai szállítás, folyami kereskedelem sok hagyományos elemet őrző népi gyakorlata: az emberi erővel végzett hajóhúzás és az állati erővel történő hajóvontatás számtalan XVII—XX. századi magas művészeti értékű metszetnek, nyomatnak, rézkarcnak, grafikának és festménynek, valamint szépirodalmi alkotásnak tárgya.

41