Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Gráfik Imre: "Olyan az élete, mint a hajóhúzó lóé...": adatok a dunai hajózás folklórjához
amikor is csodálkozva említik, hogy Komáromban „ . . . .kocsisok, hajósok a legalacsonyabb származásúak is latinul beszélnek.” A feltételezett latin nyelvismeret mellett azonban tény, hogy németül tudtak, kellett is tudniuk, hiszen a hajóvontatás és szekerezés közben gyakran megfordultak a Habsburg-birodalom tartományaiban. Adataink vannak arra, hogy „a német tudást általában Dévényben sajátították el. Ennek a németajkú községnek a lakóival a szülők cseregyerek-megállapodást kötöttek, melynek értelmében a Dévénybe küldött szekeresgazda fiúért cserébe Komáromba jött magyar szót tanulni egy hasonló korú német fiú.” TÁRGYFORMÁLÁS, NÉPI DÍSZÍTŐMŰVÉSZET E téren— ha talán némi túlzással is, de azt állíthatjuk —, hogy újabb bizonyítékát kapjuk az ember elpusztíthatatlan esztétikumra való törekvésének. A legnehezebb emberi munkák egyikének tartott hajóhúzás, valójában embert megalázó munkaeszköze: a fahám, több esetben gondosan faragott — mely bizonyos fokig és szinten tekinthető csak funkcionális faragásnak— ill. karcolással, rovással és véséssel díszített. E díszített fahámok egyik kiemelkedően szép példánya a Néprajzi Múzeum gyűjteményének Bátáról (Tolna megye) származó tárgya. (1. kép) A tárgy szinte teljes fe1. kép lülete díszített: karcolt, vésett és mélyített faragásé, kompozíciókban rendezett díszítőelemekkel. Egy másik tárgy, amely Ersekcsanádról (volt Pest megye) származik, csak egészen kis felületen díszített ugyan, de kiegyensúlyozottan megkomponált, egyszerű, ám igen szép, karcolt és mélyített faragású motívummal. Egyszerű rovásokkal díszítettek a Néprajzi Múzeum gyűjteményében őrzött fahámok (lelőhelyük: Báta, Tolna megye), melyeken a díszítmény „V” alakzatban háromszorosan ismételt és folyamatosan sokszorozott rovás a tárgy felső felületén. ívelt és mélyített faragással díszítettek a bajai Türr István Múzeum fahámjai. A technikai eljárás azonossága kapcsán említjük meg, hogy a hajóhúzó fahámok egy része tulajdonosának, használójának nevével; monogrammal (2. kép)', tulajdonjelként értelmezhető ,,X” jellel, valamint évszámmal is ellátott (3. kép); Végül minden bizonnyal tulajdonjelként értelmezhető az a három bevágás, rovás is, mely a Néprajzi Múzeum gyűjteményének 83652 Itsz. tárgyának közepén található (lelőhelye: Báta, Tolna megye). A kutatás jelenlegi állapotában úgy tűnik, hogy Magyarországon — szemben a Duna ausztriai szakaszával—igen ritka volt a hajóvontatás ábrázolása paraszti, népi használati tárgyakon. Ezért is érdemel különös figyelmet az a korabeli kékfestőminta, mely egy Komáromi Kalendárium fedőlapjára került. Arról is van tudomásunk, hogy egy 40
