Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Nagy Mari - Vidák István: Egszi és sirtek: a nemezkészítés mongol és tuva hagyományai

NAGY MARI—VIDÁK ISTVÁN

ESZGI ÉS SIRTEK

A nemezkészítés mongol és tuva hagyományai Ml A NEMEZ?

Összegubancolódott szőr. A puli, a komondor ázott, zsíros, csatakos szőre összeko- loncolódik, összeáll. Erre mondja a kunsági ember: „megkijcesedett a kutya szőre”. A háziasszonyok saját tapasztalataikból tudják, hogy a forró vízben kimosott gyapjúpulóver nyugodtan elajándékozható, mert annyira összemegy, hogy gazdája többé már nem veheti fel. Aki még állatok mellett nőtt fel, az talán rábólint a következő mondatra: „Gyerekkorunkban tavasszal a tehenek, a lovak ki kefélt szőrét összegyűjtöttük és beáztattuk vízbe. Majd addig nyomogattuk, szorongattuk a markunkban, míg össze nem állt. Ez volt a mi labdánk.” Akármelyik példánál is maradunk, az elv, a lényeg változatlan: az állati szőrök, víz, hő és mozgatás hatására, minden kötő- és ragasztóanyag nélkül anyaggá állnak össze.

HOL ÉS KIK KÉSZÍTENEK NEMEZT?

Úgy is mondhatnánk, hogy legkiválóbb mesterei a török nyelvű népek, illetve az ő asszonyaik, mert ezt a nem könnyű mesterséget kevés kivétellel az asszonyok végzik. A nemezkészítés nyomait kutatva a Balkán hegységtől elindulva így Mongóliáig jutnánk el. Közben a következő népeknél vendégeskedhetnénk: a bolgároknál, törököknél, örményeknél, azerbajdzsánoknál, kurdoknál, grúzoknál, karacsájoknál, balkároknál adigéknél, avaroknál, baskíroknál, tároknál, türkméneknél, özbegeknél, kazakok- nál, kirgizeknél, tuváknál, mongoloknál.

Még felsorolni is sok ennyi népet s bizonyosan nem teljes a kép. Már csak azért sem, mert az ókor Földközi-tenger melléki népei is értettek hozzá és Európában Észak felé haladva, Svédországig eljuthatunk, ha e munka kora-középkori ismeretét nézzük. Egy ma induló, erre kíváncsi utazónak a Kaukázust és a Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaságot ajánlanánk úticélnak. Hozzánk legközelebb Bulgáriában — Szófia, Plovdiv, Kopristica néprajzi múzeumaiban—; illetve Törökország néhány kisvárosi műhelyében, Tirében, Afyonban, Balikesierben, Konyában láthatunk szép nemez szőnyegeket.

Érdekes összefüggésre lel az, aki összeveti a juh és a ló egykori elterjedtségét az előzőekben felsorolt népek életterével, s a nemez meglétével. Az egybeesés közel teljes, így írnak erről e kérdés vizsgálói: „A vad juh háziasítása Ázsiában zajlott le, az itteni nagy pásztornépek lehettek a nemez feltalálói. Ők voltak felvirágoztatói”. (Más népek kultúrájából, ha eltöröljük azt, nem feltűnő. A pusztai pásztornépeknek azonban léte függ tőle).

Ázsia füves legelőin kevés a fa, de van. A gyapjú nagy mennyiségben áll rendelkezésre. A vándorló életmód szétszedhető, szállítható emberi hajlékot tűr csak meg, s olyan munkamódszert, amely gyors és kevés szerszámot igényel. A szükség és az emberi találékonyság így teremtett ez esetben is megoldást és művészetet.

1984.április 30-án nyitották meg Kecskeméten a Naiv Művészek Múzeumának udvarán az Egykori és mai nemezkészítők című kiállítást.

26