Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Nagy Mari - Vidák István: Egszi és sirtek: a nemezkészítés mongol és tuva hagyományai

ANYANEMEZ, LEÁNYNEMEZ, ÍGY KÉSZÜL A MONGOL NEMEZ

A nemezkészítés munkája augusztus végén a juh nyírásával kezdődik. A mongol gyapjú tapasztalatunk szerint szárazabb, szakadósabb az európainál, elsősorban a meri- nói fajtájú juh gyapjánál. Az őszi nyírású tisztább, rövidebb, jobb mint a tavaszi. Vele csak a bárány gyapja vetekszik.

A túl piszkos részeket, a hasláb gyapjút eleve félreteszik. A lenyírt gyapjút marhabőrre terítik. A sztulok népcsoportnál ezt körben faszegekkel a földhöz erősítik. Az asszonyok köré telepednek és ütemesen verni kezdik.

Mindkét kezükben fűzfabot van. A veréstől a gyapjú lassan fellazul. Mozdulata nem könnyű, mert minden csapás után maguk felé is rántják a botot, hiszen különben rácsavarodna a gyapjú. Egy takaróhoz több kiló gyapjú kell, ezért a verés órákig eltarthat. A kész gyapjút gombolyagokba tekerve időről időre félreteszik. A fellazítás másik változata tépőíjat igényel. Egyes mcngol népcsoportok ezt a fejlettebb eljárást ismerik. Ezzel finomabbra tépett, lazább anyaghoz, pehelyhez jutnak.

A legtöbb nép az így előkészített gyapjút fű-, nád- vagy gyékényszőnyegre teríti. A mongolok erre a célra öreg, benedvesített nemezdarabot használnak a munka megkezdésekor. Ez tudomásunk szerint mongol sajátosság. Az asszonyok igyekeznek szeptemberben, a legszélcsendesebb időben dolgozni, ezért délelőtt kezdik el a munkát, így is gyakran szélfogó nádfal tövébe kénytelenek húzódni. Mikor az anyanemezt egy rétegben már teljesen beborították, kannából óvatosan csepegtetett hidegvízzel megöntözik. Az első réteget az azonos módszerrel felrakott második követi. A lányok és asszonyok egymás mellett guggolva vagy térdelve haladnak előre. Bal kezükben egy gombolyagot tartanak. Ezt az anyanemezhez szorítják a hüvelykujjukkal. Jobb kezükkel ebből kis fürtöket tépnek ki, amit igen gondosan, egyenletesen egymás mellé fektetnek. Ezen múlik a nemez egyenletessége, minősége. A fürtöket is megöntik vízzel. A hoton népcsoportbeliek 40—50 liter vizet is elhasználnak így. A középső réteg általában gyengébb minőségű gyapjúból áll. A harmadik rétegnél ismét a jobb minőségű gyapjú következik. E három rétegből adódik össze a nemez vastagsága. 5—6 órai munka után az egészet — az alatta levő anyanemezzel együtt— összetekerik. Tisztántartása miatt még egy vizes marhabőrbe is beletekerik. Lószőr-kötéllel szorosan összekötözik. Eközben középről a szélek felé haladnak, majd vissza. Felállítva a tekercset, felső végéről, „szájáról” mégegyszer megöntik vízzel. A főidre fektetik, 40—50 méteres kötelet vetnek rajta át. Olyan eset is van — és ez a fejlettebb eljárás — amikor az összes anyagot egy rúdra tekerik fel, ami a közepében marad. Két vége a tekercsből kiáll. Mardzan Sarav mongol festő e század eleji egyik festményén ez is látható— a rúd nélküli módszerrel együtt. Ha rudat alkalmaznak, akkor annál fogva húzzák lóval és két kötéllel a tekercset. Rúd nélküli esetben a tekercset kézzel-lábbal görgetik vagy átvetett hosszú kötél segítségével vontatják ide és oda. Ez a tömörítés az egész munka döntő szakasza. Ez alatt a nemez összemegy, megerősödik.30—40-szeri vontatás után a köteget kibontják. A hibákat kiigazítják. Elválasztják az anyanemezt a leánynemeztől. Most a szerepek felcserélődnek, az eddigi leánynemezre kezdenek új gyapjút teríteni. A következő gör- getéskor már ez szerepel külső burokként. A hoton népcsoportbeli emberek, mert ez már férfimunka, lóhátról görgetik a nemezt. A tekercsben levő rúd két végéről jövő kötelet lovuk nyereghevederéhez hurkolják. Egy 500 méteres, lehetőleg sima terepen 6—8-szor lassan, majd 8—10-szer gyorsan haladnak végig. A kész nemezt a nap felé tartják, így ellenőrzik. Megfelelő, ha nem lehet átlátni rajta. A finomabb gyapjú hamarabb összeáll. Befejezésként a széleket egyszerre húzogatják. Mégegyszer utoljára víz27