Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Barabás Jenő: Mióta léteznek tanyák?

még valamilyen kezdetlegesebb épületet is emelnek nekik, de ha nem, akkor is a kazlak között némi védelmet találnak, szénán, szalmán telelnek.

Amennyire elég megnyugtatóan igazolni lehet a szállásföldek és kertek elterjedtségét a 16. században, annyira nehéz nyomon követni azt, hogy mikor kezdtek ezeken épületeket is emelni. Önmagában II. Ulászló sokat idézett 1514. évi 61. törvénycikkelyéből valóban nem lehet a kifejlett tanyarendszer létét igazolni, de a kezdeményt valószínűsíti. Azt mondja ki ez a rendelkezés, hogy sem a parasztok, sem a szabadok, sem a városok lakói mások mezei földjén épületeket nem emelhetnek. Tehát ilyenek előfordultak s ezért lehetett tiltani. Megjelöli a rendelet három szóval azt is, hogy mit nem építhetnek: domus, casa és tugurium. Utóbbi vitathatatlanul kunyhó, kaliba szóval fordítható, tehát értelmezhető ideiglenes pásztorkunyhónak. A casa is jelentheti ugyanezt, de kisebb házként is fordítható. A domus azonban egyértelműen csak lakóházat jelenthet. Mindez azonban jól beleillik az eddig mondottakba s ha figyelembe vesszük azt, hogy a Dózsa felkelés évében kelt a rendelkezés, akkor nemcsak a pusztabérleteken esetleg emelt épületekre és pásztorkunyhókra vonatkozhat, hanem az önkényes földfoglalásokra a lakatlan, de tulajdonossal bíró pusztákra is. Az érdekes ebben a rendelkezésben, hogy a nemeseknek megengedi saját földjükön a mezei házak építését, ha ott megbízható és feleséges pásztor tartózkodik. Kétségtelen, hogy a rendelkezés elsősorban közbiztonsági célzatú s a tulajdont kívánja védeni, de nem ok nélkül hozták összefüggésbe a tanyákkal sem, hisz ezt más adatok is indokolják.

Tanya szavunk a 11 —15. században kirázólag a vízzel, halászattal összefüggő kifejezés, leginkább halászó helyet jelent. Éppen azonban a 16. századtól kezdve veszi fel a mai, tartózkodási helyet, épületet jelentő értelmét. De ez a jelentésváltás csak igen lassan zajlik le. A18. században a mai értelemben vett tanyát az Alföld nagyobb részén még szállásnak nevezték, bár ekkor már a tanya megjelölés sem ritka. A 19. században inkább már a tanya szó a gyakoribb, de a nyelvterület déli részén, főleg a mai Vajdaságban, napjainkban is szállásnak nevezik a tanyákat. A szótári nyilvántartás szerint a tanya szó nem halászattal, hanem tartózkodási helykénti értelemben 1519-ben fordul elő először, bár ennek olvasatában és így értelmezésében bizonytalanság merült fel. Van azonban más, 16. századi vitathatatlanabb előfordulása is. 1590-től maradtak fenn Kecskemétről a tanácsülés'! jegyzőkönyvek s ezekben már 1592-ben feljegyezték: „Kiss János taniaira meonet” (Szabó K.) A tanya szó tartalomváltozása tehát már a 16. században megkezdődött, ami feltehetőleg azzal függött össze, hogy ekkoriban már előfordult, hogy a mezei kertekbe, szállásföldekre építményeket is emeltek s elindult ezeknek tartozéktelepüléssé való válása. Ugyanerre utal, hogy a mezei kert megjelölés mellett egyre gyakoribb lesz az „aklos kert”, „istállós kert” megnevezés is.

Mégsem gondoljuk, hogy a 16. századi, de még a 17. századi mezei kertek nagyobb részében állott már valami szilárdabb épület. A 16. században valószínűsíthető, a 17. században igazolható, hogy némelyikben már volt épület a kint tartózkodó személy — aki nem feltétlenül pásztor, hanem inkább béres —, illetve az állatok számára. A hódoltsági viszonyok bizonytalansága miatt értékesebb épülettel itt számolni nem lehet, de a gazdasági üzem megosztottságának elve és rendszere kialakultnak tekinthető már a 16—17. században, sőt csírái és kezdetei a 14—15. századra is visszanyúlnak.

A tanyarendszer tehát nem a 18. században keletkezett, hanem legalább 200 évvel korábban, ekkor csupán a kiteljesedéséről beszélhetünk. Ahogy az Alföld egyre jobban benépesül, úgy nő a tanyák száma, s a centrumokból kiindulva behálózza az Alföld nagy részét, majd a 19. században tovább nyomulnak a peremterületek felé is. Megjelenési formájuk, társadalmi-gazdasági szerepük folyamatosan módosul; értékelésük szélsőséges, hol égig magasztalják, hol átkozzák. Gazdaságtörténeti jelentőségük azonban vitathatatlan, bár kielégítően még nem értékelt.

6