Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - Egy előítélet háttere: Kardos G. Györggyel beszélget Bakonyi Péter

— Feltételezhető tehát, hogy ahol ma előítéletes, zsidóellenes megkülönböztetéseket, megjegyzéseket tesznek, ott biztosan nem a külső a közvetlen kiváltó ok: nem a bőrszín, ami a négerek esetében, vagy a ruházat és a viselkedés, ami a cigányoknál. (Kivétel ott lehet, ahol vallásos zsidók élnek, akik fekete hosszú kabátot, jellegzetes széles karimájú fekete kemény kalapot hordanak, és más, furcsa ruhadarabjaik is vannak. Hajviseletük meg viselkedésük is szembetűnő.)

— Ez is igaz, de még így sem volna természetes az, hogy egyáltalán erről a másságról feltétlen tudomást vegyünk. Egy anekdota: két államférfi beszélget az antiszemitizmusról. Az egyik azzal igazolja magát és — úgymond — „elfogulatlan” politikáját, hogy felsorolja, náluk ki mindenki zsidó. Az atomenergia bizottság elnöke, az írószövetség elnöke, ez is, az is, amaz is. És Önöknél? — kérdezi végül. Mire a másik politikus azt válaszolja: „Hát, én nem is tudom megmondani, mivel azt mi nem tartjuk számon.”

— Vegyük azért sorra, miféle előítéletes beidegződések, antiszemita sztereotípiák élték túl az elmúlt évtizedeket, illetve mik voltak az eredeti hangsúlyai ennek a sok évszázados elfogultságnak. Azt mondja például az egyik ilyen előreszületett végkövetkeztetés, hogy a zsidók nagyon okosak, agyafúrtak.

— Ez éppen olyan alaptalan közhely, mint amilyeneket már említettem az olaszokról, a franciákról, vagy mint az a mondás, hogy a skótok smucigok, a bolgárok buták, a törökök erőszakosak, az angolok hidegvérűek.

— Nem hidegvérűek?

— Egyáltalán nem azok, ezt én teljes biztonsággal állíthatom, lévén, hogy tagja voltam az angol hadseregnek és az angol rendőrségnek is, ahol rettenetesen nem hidegvérű kiképző altisztek egzecíroztatták a katonákat néhol kegyetlenül kemény és indulatos módszerekkel, amelyeket többnyire amazok sem álltak ki faarccal, „angolos” hidegvérrel.

A zsidók okosságáról pedig annyit még, hogy az én időmben Izraelben a lakosság 20—30 százaléka írni-olvasni nem tudó analfabéta volt, mert hiszen nemcsak középeurópai zsidók éltek ott, hanem afrikaiak, arábiaiak is, tehát gazdaságilag, társadalmilag elmaradott, hogy ne mondjam: sötét területek bevándorlói.

Született egyébként egy olyan magyarázat is a zsidók okosságáról, miszerint ennek az az oka, hogy a zsidók jobban hozzászoktatták magukat az évszázadok, évezredek során a rendszeres és fegyelmezett tanuláshoz (elsősorban persze csak a közép- és keleteurópaiak), mert a Talmudot, a törvények és bölcsességek könyvét tanulmányozták, forgatták, értelmezték, magyarázták reggeltől estig, s eközben állandóan gondolkodniuk kellett, kívülről betanulniuk fejezeteket stb. így — úgymond — agytekervénye- iket nyilván erősebben igénybe vették, használták, mint mások ugyanabban a korszakban. Ez így lehetett, mégsem jelenti azt, hogy a zsidók okosabbak, különösen nem azt, hogy mind okosak, legfeljebb csak azt, hogy egy részük tényleg hozzászokhatott a folyamatos agymunkához. Viszont ugyanez idő alatt más dolgokkal nem foglalkozott, pedig az ész csiszolásának a fentitől eltérő módjai is vannak; másrészt az állandó Tal- mud-olvasás lehetősége nem adatott meg mindenkinek soha.

— Ez lehet az oka, hogy ennek a sztereotípiának létezik egy másik változata is, mégpedig az, hogy a zsidók vagy nagyon okosak, vagy nagyon buták. Tehát az előítéletes vélekedés megkeresi az érzelmeihez a magyarázatokat, s ha az egyik nem bizonyul tarthatónak, kreál helyette egy másikat, hozzáigazítja a beidegződéseit a valósághoz.

— De ennek a közhelynek már nincs semmi értelme, mert rendkívül általános, elvileg is bizonyíthatatlan, és mert minden nemzet soraiban jócskán előfordulnak ezek

28