Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - Egy előítélet háttere: Kardos G. Györggyel beszélget Bakonyi Péter
EGY ELŐÍTÉLET HÁTTERE Kardos G. Györggyel beszélget Bakonyi Péter A történelem különös iróniája: Wilhelm von Meinberg, a német neonáci párt egykori vezetője az 1960-as évek elején nyilatkozott a Spiegelnek, az antiszemitizmusról. Von Meinberg továbbra is magáénak vallotta a nemzetiszocialista ideológiát mint „teljességet”, de már a zsidókérdés kivételével. Büszkén hivatkozott arra, hogy a Reichnpartei (a neonáci párt régebbi neve) soraiban ma már „zsidó vallású polgárok” is tevékenykednek. Hogy ez igaz, vagy sem (nincsenek listáink a tagok összetételéről), nem tudjuk eldönteni (aligha lehet jelentős a számuk, s aligha lehet jellemzőjük a vallásosság); de a pártvezér azt is kifejtette programjában, hogy az újnácik olyan nemzeti öntudatot szeretnének megteremteni Németországban, mint amilyen például Izraelben van. Mit jelentene ez? Megszűnőben lennének a nemzetiszocialista faji előítéletek, vagy kifejezetten csak az antiszemitizmus lenne múlóban az NSZK-ban? És vajon másutt Európában is? És Magyarországon? E — mind a mai napig itthon s távol is kényesnek ítélt — kérdésekre próbálunk válaszokat keresni Kardos G. György íróval, aki máskülönben a háború után nyolc évig Izraelben élt, s aki azóta már három nagy sikerű könyvében is beszámolt akkori élményeiről és érzéseiről (Avraham Bogatir hét napja, Hová tűntek a katonák, A történet vége). ífc * % — A beszélgetés célja nem a múltbéli benyomások felidézése, hanem a ma létező előítéletekről való gondolkodás. Nem történelmi vagy szociológiai tanulmány készül tehát, hanem csak tapasztalatokra is épülő véleményösszehasonlítás. Kezdjük talán von Meinberg fenti megjegyzéseivel. Mi lehet a háttérben? — Legkevésbé sem hiszem, hogy már megszűntek volna a neonácik előítéletei (bár viszonylag „könnyen” nyilatkozhat Meinberg, hiszen elődei oly mértékben kipusztították Európában a zsidókat, s legelsőként éppen a saját országbelieket, hogy ma az NSZK-ban összehasonlíthatatlanul kevesebb él belőlük — különösen a népesség arányához mérten —, mint másutt), de kétségtelen, hogy az antiszemitizmus nem igazi jellemzője ennek a mostani korszaknak. Szervezett formában nemigen lép fel sehol, legalábbis az én tudomásom szerint nincsenek jelentős antiszemita mozgalmak, viszont antiszemiták vannak továbbra is, és ezeknek az érzelmei ma is ugyanolyan forrásokból táplálkoznak, mint a faji előítéletesség többi formájánál bárhol a világban. Közhely lenne csak felsorolni is azt a tengernyi közhelyet, amely még ma is elterjedt: az olaszok lusták, a franciák erkölcstelenek, az angolok hidegvérűek, a zsidók okosak, összetartanak, gazdagok stb. Ha egy népcsoportot valaki a beidegződött előítéleteknél fogva eleve elidegenít magától, akkor számára e népcsoport tagjainak minden egyedi jelensége általánossá válhat. És ha ezekhez az általánosításokhoz valamilyen személyes sérelem is hozzáadódik, akkor szinte törvényszerűen társadalmi, nemzetiségi, faji gyűlölet születik. Gyakran olvasok ilyen mondatokat is (nagyon rossz szájízzel mondom, persze, most éppen ezért vakszöveg lesz): a békési ember hallgatag, a csongrádi ember heves természetű stb. Ezek teljesen ártatlannak látszó általánosítások, de mégis magukban hordják azokat a feltételeket, amelyek az előítéleteket előidézik. A legijesztőbbek ebben 26
