Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - Kardos G. György: Római pillanatok: útirajz
újgazdagok illatos olaja, de azért ők is boltokat nyitottak a Mars-mezőn. Amikor a Via Lata egyik görög műhelyében elkészült a divatot forradalmasító, zöld brokátból varrott tóga, az újszerű oroszlánköröm kapcsokkal, s az ónixból faragott skarabeus melldísszel, már csak alig kétezer évig kellett várni, hogy szinte ugyanazon a helyen megjelenjék Ottika — egy pesti butik-hercegnő —, lefitymáljon mindent, amit kétezer év hite, tudása alkotott és nekem tönkretegye egy teljes estémet Rómában. Ottika a férjével — egy jobb sorsra érdemes diplomás úrral — a hangulatos Hotel D’lnghilterrában szállt meg, egészen közel a Spagna térhez. Késő délután érkeztek, én este találkoztam velük a szálloda halijában. Ottika addigra már tele volt bizalmatlansággal Róma iránt, ami azért nem akadályozta meg abban, hogy felkérjen egy városnéző sétára. Ottika erre az alkalomra bokáig érő, bonyolult selymekbe öltözött, s a fejére csavart, derekáig hullámzó lila kendővel egészen olyan volt, mint egy „fémmé fatale” a 30-as évek filmjeiből. A férje viszont hófehér vászonöltönyében és a piros szegfűvel a gomblyukában egy angol gyarmati tisztviselőhöz hasonlított, aki az alkirály fogadására készül Bombayban. így indultunk el, s már az út elején láttam, hogy Ottika és Róma aligha fogják megszeretni egymást. Az első percekben még igyekeztem, megpróbáltam néhány lelkes szóval ecsetelni a város szépségeit. Erre Ottika lebiggyedt ajakkal megjegyezte: Látszik, hogy maga még nem volt San Franciscóban. Ottika ezt azért jegyezte meg, mert az előző évben a férjével együtt három hetet töltött San Franciscóban egy kalapgyáros nagynéninél, és azóta San Francisco volt az összehasonlítási alapja mindenre, amit civilizációnak neveznek, quello ehe si chiama civilta umana — ahogy Mussolini mondotta. Ottikának különben is rossz kedve volt, mert a Via Bocca di Leone sarkán majdnem rálépett egy macskára. A macska nyávogott, Ottika pedig sopánkodott, hogy Róma utcái sötétek és vadállatok leselkednek a sarkokon. Rosszkedve akkor oldódott csak némelyest, amikor egy utcai árustól ismerős szót hallott: Cinquecento. A cinquecentóról — gondolom — nem a renaissance alkotásai jutottak az eszébe, hanem ifjúságának sejtelmes alkui az Astoria Szálló halijában. Ottika nagyon igényes — magyarázta nekem a férje, látszott, hogy egy kicsit szégyellj magát Ottika miatt, ő végülis rendelkezett némi klasszikus műveltséggel, kívülről tudott néhány sort Cicero első Catilina elleni beszédéből, s emlékezett az accusati- vussal járó praepositiokra. A Via Condottin ittunk állva egy kávét a Caffé Grecóban, mert én erősködtem, hogy a Caffé Grecóban egyszer mindenkinek kell inni egy kávét. Ottika angolul rendelte meg a három kávét, s közben felkapcsolta valódi San Francis- co-i elemekkel működő világító fülbevalóit. De hiába kérte angolul a kávét, a kávé sem ízlett neki. Meg kellett védenem a Caffé Greco kávéját, mondtam is Ottikának, hogy ez a kávé eddig nagyon ízlett mindenkinek, például Byronnak, Goethének, Turgenyev- nek, Samuel Morsenak és Buffalo Bilinek. Ottika férje akkor a fülembe súgta, hogy ne vitatkozzak Ottikával, ő egy királynő, aki mindenben a tökéleteset keresi. Azután emlékek kezdtek villogni benne, még azokból az időkből, amikor a Kölcsey gimnázium IV/b. osztályába járt, és azt mondta, hogy szeretné megnézni a Tiberist. Elsétáltunk a Ponte Umbertóig, és megálltunk a híd közepén. Szemben velünk a Ponte San Angelon sejtelmesen ágaskodtak az ég felé Bernini gyönyörűséges angyalai, a szemünk előtt derengett az Angyalvár, a San Pietro kupolája, balra tőlünk, a híd lábánál Augustus mauzóleuma, s a holdttalan estén, kivilágítatlanul is olyan tündöklő belső fényt sugárzott minden, akárcsak Degas elragadtatott képein. Ottika már nem hasonlította össze a látványt San Franciscóval, mélyen unatkozott. Üresebb szemekkel Vitiger szakállas harcosa sem tekinthetett Rómára, szarvakkal ékesített sisakja alatt. Amikor Ottika férje zavarában már egy csomó sületlenséget összehordott a római légiókról, Brutusról és a Borgiák orgiáiról, végre megszólalt Ottika is, de csak ennyit mondott: Fázik a lábam. „Aiós generáció — súgta Ottika férje a fülembe. — Ez is a mai oktatás bűne. Nincs 23
