Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - Kardos G. György: Római pillanatok: útirajz

a Vezér a város képét is meg akarta változtatni és tervbe vette a hangulatos, ódon kis utcák lebontását. Gyűlölöm a festői Itáliát — mondta Mussolini, és nem sokkal rá csákányokkal estek neki a Borgónak, Róma egyik legfestőibb negyedének, a Vatikán és az Angyalvár között, ahol Raffaello háza állt. Itáliának napfény és levegő kell — szólalt meg ismét a Vezér, és rombadőltek a középkori házak a Colosseum környékén. Azután a Piazza Navonát vette célba, de ez már saját párthíveinél is ellenkezésre talált. Róma múltja... a művészet... az emberiség értékei ... — rebegték félhangon, de a Duce megadta nekik is a választ. Az erősen lúdtalpas, egykori vidéki újságíró, ajkát dacosan előretolva harsogta a Palazzo Venezia erkélyéről: Voglio far tabula rasa con tutto quello che si chiama civiltá umana. Kiirtok mindent, amit úgy neveznek, emberi civilizáció. De a Piazza Navona lebontására már nem került sor. 1943 őszén ötszáz Liberator jelent meg Róma egén és a város átélte az első légitámadást. Mussolininek elakadt a hangja. S a megdermedt Rómában, a házak falain és a hidak pillérein megjelentek az első bátortalan tiltakozások: ha a Vezér hallgat is, Róma békét akar. Róma már nagyon régóta békét akart, és egyáltalán nem tűnt valószínűtlennek az a városszerte elterjedt mende-monda, miszerint Szicíliában egy egész zászlóalj megadta magát három eltévedt angol haditudósítónak. Hogy a szövetségesek ismét elfogadják Róma nyílt város státuszát, azt a terhet kellett kidobni a süllyedő hajóból, amelyért a legkevésbé volt kár, magát a Dúcét. Mussolini a királyhoz fordult segítségért, de a gyáva kis király, aki minduntalan alávetette magát a fasiszta nagytanács akaratának, most az egyszer a sarkára állt. Victor Emanuel kihúzta magát — már amennyire tudta —, és vaskos piemonti tájszólásban elküldte tiszteletbeli unokatestvérét melegebb tájakra. Mussolinit letartóztatták, Róma megmenekült.

Ezt a történetet is Lénárd könyvében olvastam, Lénárd forrásai hitelesek és megbízhatóak. Mussolini és a király találkozását például egy borbély mesélte el neki a Via Condotti elején.

Rómát i. e. 753 évvel két ikertestvér alapította, Romulus és Remus, Mars isten és egy Vesta-szűz — Rhea Sylvia—gyermekei. A két csecsemőt valamely ármány következtében kitették a megáradt Tiberis partjára, de egy farkas rájuk talált és saját emlőjén felnevelte őket. A gyermekeket szoptató farkas megindító képét ma is ott láthatjuk minden városi intézményen, például a nyilvános illemhelyeken és a csatornanyílások fedelén. A két gyerek felcseperedett és hozzálátott, hogy fallal vegye körül a szabin településeket a Tiberis két partján elterülő halmokon. A fal túlságosan alacsonyra sikerült, ezt Remus nyíltan megmondta Romulusnak, sőt át is ugorta a falat, nyomatékül, hogy az építkezések körül valami nincsen rendben. Romulus erre megölte Remust és kikiáltotta magát királlyá. Róma ezután gyors fejlődésnek indult, a Palatínus domb tövében megnyílt az első pizzeria, amelyben mézzel vagy fokhagymás olajjal megkent lepényeket árultak, s albanói bort mértek márvány vájukból az etruszk vendéglősök, akik aztán a jövedelemből villákat építettek a gyorsan épülő sugárutakon. A mai Via del Corso környékén, a Via Látót fényűző boltokkal szegélyezték a görög kereskedők és a kirakatokban a színes tunicák, tógák és peplonok művészien hullámzó redőit divatos csattok fogták össze, a bőrdíszművesek kígyófejben végződő öveket kínáltak. A Pergamonból, Dalmáciából, Korinthoszból érkező vevők keserűen tapasztalták, hogy a saruk ára egyre emelkedik, bár meg kellett hagyni, hogy olyan kecses formájú sarukat sehol másutt nem kaptak, mint Rómában, ahol a puhított kecskebőrt még színes bársonnyal is bélelték. Aki haladni akart a divattal, kénytelen volt gályára szállni és Ostiába hajózni, s még a gőgös és finnyás görögök is beletörődtek, hogy hiába volt nekik Platon és Szókratész, Aiszkhülosz és A risztophanész, bizony a jövő az újvilágé, s erre az sem vigasz, hogy nem lehet Plautus közönséges musicaljait Heriondasszal egy napon emlegetni. A görögök orrát facsarta ugyan a félművelt római

22