Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Kovács Sándor Iván: "Én lehetek tehát magyarnak példája": Zrínyi Miklós epigrammáinak két ciklusáról

tével végződött; a hős epigrammákkal Zrínyi mintha „folytatná” nagy művét: „eltemeti” a Szigetvár hamujába hullt hősöket, epitáfiumokat ír jeltelen sírjaikra.

A négy hős-epigramma összefüggő kis ciklus, s még ezen belül is egybetartozik Zrínyi és DeliVid, illetve a két vajda (Juranics, Radivoj)és Farkasics Péter. Természetesen a sorrend is tudatos; Zrínyi a hősök nagyságrendje szerint halad. Az epigrammacsoportok különállását a Syreno-kódex elrendezését követő bécsi kiadás tipográfiailag szerencsésen kiemeli: az Atilla—Buda egy jobboldali páratlan lapon olvasható, a hős epigrammák két szembenéző lapon kaptak helyet.

Feltűnő, hogy míg Zrínyi lírai versei és az eposz között számos motívumegyezés észlelhető, a hős-epigrammák Farkasics Péter jellemző kivételével kevésbé hozhatók kapcsolatba az eposszal: közös kifejezés csak elvétve akad. A szigetvári Zrínyi Hektor- hoz hasonlítása:

Mint Hector Troianak,

Úgy én Szigetvárnak Erős őrzője voltam —

az eposzban is megvan (X. 94.): „Ezt mikor meglátá Szigetnek Hectora”; (XV. 16): „De halálakor is Szigetnek Hectora ? Hogy ő bátran nézhet szemmel az halálra”. Zrínyi azonban nem ezeket a korábbi hasonlatokat követi, sokkal inkább Rimay János Balassi- epicédiumát:

Megzendüle az föld s kiki oltalmáért Fegyvert készít, s vívni akar hazájáért:

Ferenc is meghalni mint Hector Trójáért.

Rimay epicédiumának abból a részéből idéztem, amelyben az argumentummal szólva „Balassa Ferenc dicsőséges halála iratik meg”. A siratóversnek ez a részlete egészen eposzi hangulatú, Zrínyi különös érdeklődéssel olvashatta: a megzendüle is kedvvel (és módjával) alkalmazott szó a Szigeti veszedelem-ben. A hős-epigrammák legszebb költői képe, a Deli Vidről leírt

Nagy csorbát csináltam Az ottomán holdban

Nem lesz immár serényebb —

az eposz ama helyére emlékeztet, ahol az elfogott Olaj bég így beszél Sziget kapitányához (IV. 45):

Miért szégyenleném nálad rabságomat,

Ha te röszketteted török birodalmat?

Ha te megcsorbítod mi fényes hódúnkat?

Azoknak legnagyobb része vagyok én hát.

(És előre is mutat, a Peroratio egyszerűbb és fenségesebb soráig: „Míg élek, harcolok az ottoman hóddal”). Az eposz és a hős-epigrammák kapcsolatának szegényessége az eposzi sztereotípiák kérdésével magyarázható. A hőskölteményben számtalan haláljelenet van, de temetés, végtisztességmegoldás egyetlen egy: Farkasicsé, aki a szigeti kapitány búcsúztat el. Az eposzban tehát nincsenek meg, nem alakultak ki az olyan helyzetek ábrázolási, frazeológiai sztereotípiái, amelyek az epitáfiuméra emlékeztetnek. A Farkasics-sírfelirat törvényszerű kivétel. Mit mond az eposzban Farkasics, amikor „Készíti nagy lelkét Isten eleiben”?

78