Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Terjék József: Bölcsőjét kereste a magyarnak

meket, azon fáklyánál fogva, melyet Németországban gyújtottam volt meg, elindultam nemzetem eredete felkeresésére.” Saját szavaiból egyértelműen kiviláglik, hogy a „külső írók” elméleteivel nem ért egyet, mivel ők csupán a nevek hasonlatosságai alapján keresik a rokonnépeket. Nem nehéz felismerni, hogy itt az ujgur — ugor típusú azonosításról beszél. Ugyanígy helytelennek tartja „tudós hazánkfiainak" elméletét, akik a nyelvrokonságot ugyan helyesen állítják, de a többi szempontot, az etnikai, a történeti szálakat figyelmen kívül hagyják. Ennél a megállapításnál könnyen felismerhetjük a finnugor nyelvrokonság kritikáját, helyesebben a nyelvrokonság abszolutizálásának a torzítása elleni tiltakozást. Emlékeztetünk rá: Gyarmathi Sámuel, a finnugor nyelvrokonság elméletének megalapítója Kolozsvárott többször is találkozott Csornával, szerette és tisztelte őt, leveleket is írt érdekében.

Joggal kérdezhetjük: mi volt akkor hát Csorna elgondolása? Több visszaemlékezés, korabeli híradás egybehangzóan állítja, sőt ő maga is megerősíti, hogy a közvetlen cél Konstantinápoly, ahol az arab forrásokat kívánja tanulmányozni. És hol sejti a magyar őshazát? Nyilatkozott-e erről egyáltalán a közismerten rendkívül szűkszavú Csorna? Egyszer. Legalábbis egyértelműen csak egyetlen egyszer. Szellemi végrendeletében, melyet még alighogy útnak indult, G. Willock angol követnél hagyott hátra Teheránban, 1821. március elsejei keltezéssel, a nagyenyedi professzorokhoz címezve, lezárt borítékban. Kívánsága szerint a követ gondosan őrizte a rá bízott levelet, s Csorna akarata szerint azt csak akkor továbbította, amikor hosszú idő elteltével sem kapott róla semmilyen híradást: 1823. május 22-én kelt levelével küldi el a címzetteknek. Mit tartalmaz hát a végrendelete! „Bízván azon Isteni gondviselésben, amely mind eddigi életemet különösen megtartotta, és vezérelte, indulok a mi Elejink legrégebb Hazájába, nagy és kis Bukáriába; de ha én, Isten őrizzen, olyan szerencsés nem lehetnék, hogy ezen utamat végre hajtsam, imé ezennel meghagyom, hogy az, aki ezen célban énutánam megindul, Konstantinápolyban a Török nyelvet megtanulván, ezen egy nyelvvel bátran elindulhat, és egyenesen az említett Országokba menjen, és onnan kezdje további vizsgálódását. Ugyanis én az eddig valókból tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi Elejink ezen Vidékekről szállottak le, s .. .különböző időkben, különböző Dinasztiákat formálván Szírián, Asszírián, Armenián (=Örményország), Georgián) = Grúzia) és Russzián (=Oroszország; keresztül Európába kéntelenítettek menni az Ázsiai sok Revolutiok miatt.” ím, itt a féltve őrzött titok, amit eddig senkinek sem mondott el. Nem azért, mintha féltékeny, irigy lett volna, sokkal inkább azért, mert csak bizonyossággal akart előállni. Nem akarta még egy feltételezéssel szaporítani az eddigi vélekedéseket, tudta, hogy úgysem lenne hitele. Majd csak akkor mondja, ha be is bizonyította. De úgy érzi, hogy titka pótolhatatlan kincs, melyet esetleges halálával a nemzetnek tudtára kell adni,ezért lepecsételt levélben hagyja azt hátra. Nem tudja, hogy amikor ő a tibeti kolostorok közé veszi be magát, ez a kincs hazakerül. Jobb is, hogy nem tudja. Mert a szellemi vég- rendelkezés nem rendít meg senkit, nem ösztönöz senkit arra, hogy állított igazának utánanézzen. Egyszerűen azért, mert a benne foglaltakat alig érthették, de ha értették is, nem hittek benne.

Tudjuk hát, hol sejtette Csorna „elejink legrégibb hazáját”. Nagy- és Kis-Bukáriában, mai szóhasználattal Nagy- és Kis-Buháriában, ami nem más mint Nyugat-Turkesztán, azaz Buhara és környéke a mai Szovjetunióban, illetve Kelet-Turkesztán, azaz a Tarim- medence a mai Kína Hszincsaing Autonóm Területe, az ujgurok hazája. Ahogy ki tudjuk következtetni a levélből, Csorna célja tehát az volt, hogy ezekre a helyekre menjen, majd pedig az általa feltételezett vándorlási utat kövesse. Hogy egész elgondolását mire alapozta, ma még nem tudjuk, feltehető, hogy arab források bírhatták rá, hogy ezt az elméletet elfogadja. Az is egyértelműen kirajzolódik a végrendeletből, hogy Csorna a különböző források tanulmányozására is súlyt helyez: „Az említett Tartomá70