Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Gál Sándor: A vendég: elbeszélés
volt a helyzet megítélése tekintetében. Számára a jól megtermett, sűrű téli bundájában díszelgő hörcsög volt a jogtalan birtokbitorló, ágyfoglaló. Ezért nem késett egy percet sem, hanem a tűzhely mellől felemelte a piszkavasat, s menten helyre akarta állítani a birtokviszonyokat, méghozzá olyan módon, hogy megöli a betolakodót. Már fel is emelte a súlyos piszkavasat, hogy egyetlen sújtással beteljesítse az igazságot és a törvényt, amikor valahol egészen mélyen megszólalt benne egy halk hang, s ez a halk hang ezt súgta neki: „Öregdanyi, ne tedd. Ne vedd el ennek a gombszemű, tarkabundájú teremtménynek az életét, hiszen végső soron te vagy a hibás abban, hogy ide bújhatott az ágyadba; te hagytad nyitva reggel az ajtót, emlékezz csak, Öregdanyi . . .” Erre Öregdanyi leengedte a halálos sújtásra készülő jobbját a piszkavassal együtt. így igaz, gondolta, nélkülem nem ülhetne az ágyamban ez a féreg. A hörcsög, mintha értette volna az öreg gondolatait, az egyik mellső lábát fölemelte, s megvakarta a pofazacskóját, és egy kicsit odább húzódott, az ágy láb felőli támlájához. Öregdanyi figyelte a hörcsög hadmozdulatát, s azon töprengett, mi a teendő. Ahol egy ember elfér, ott elfér egy másik is isten teremtményei közül. Legfeljebb egy kicsit összébb húzódunk majd. De van itt egy kis bökkenő: mindez hogyan adható e hörcsögfejedelem tudtára? Mert amúgy fejedelemnek látszik; tartása, prüszkölése, pofazacskó-vakarása csupa fenségesség. Öregdanyi fejedelmi ranggal ruházta fel váratlan vendégét. Csupán a további együttélés gyakorlati részének megoldása aggasztotta az öreget kissé. Ezt azonban a hörcsögfejedelem Öregdanyi nagy ámulatára gyorsan megoldotta. Az történt, hogy amikor a hörcsög-herceg elprüszkölte a maga mondó- káját, elballagott az ágy láb felőli támlájához, s Öregdanyi legnagyobb meglepetésére a szalmazsákon levő lükön szépen bemászott a szalma közé. Erre Öregdanyi, a vén vadorzó, úgy ellágyult, mint valami ifjú szüzecske, ha hirtelen szembe találja magát álmai sudaras királyfiával. Ám Öregdanyi bölcs és sokat tapasztalt vénember volt, egy perc alatt visszakalauzolta szívét és eszét a valóság s a gyakorlat mezejére. Ami abból állt, hogy lekattintotta a villanyt, végignyúlt az ágyon, s magára borította a dunyhát. A szalmazsákban mocorgó hörcsögfejedelemre pedig többé ügyet sem vetett. Egy perc múlva már az igazak álmát aludta, s ebben az igazak álma szerinti világban nagy-nagy nádasok és zsombékosok voltak, sűrű vadcsapásokkal át- meg átszegdelve, s ezeken a csapásokon egymás nyomába léptek a nyulak, fácánok, s Öregdanyi hurkai, tőrkei, csapdái minden reggelre teli voltak zsákmánnyal. Reggel még a nagy sötétség uralkodott a kinti és a benti világon egyaránt, amikor Öregdanyi szeme kinyílt. A tegnapi sok járkálást lábai kipihenték, s már bizsergett bennük újra a mehetnék. Ment volna a nádasba, hogy begyűjtse a zsákmányt; ment volna, de ilyen sötétségben mifenének indult volna, hiszen az orráig se lát az ember. Vackolódott hát az ágyon, fordult hol a jobb, hol a bal oldalára békétlenül, egészen odáig, amíg az ablak négyszögében nem kezdett világosodni a kinti mindenség. Ekkor Öregdanyi lelépett az ágyról, tüzet rakott, és teát főzött magának. Teafőzés közben eszébe jutott a hörcsögfejedelem. Alszik őbitangsága, gondolta, alszik, mintha a magáéban volna. Vajon meddig bírja ki az alvást? Öregdanyi sok mindent tudott az állatok életéről, a hörcsögöt is jól ismerte; valamikor, fiatalabb korában ásott is ki hörcsöglyukat. Valóságos labirintus volt. S micsoda gabonaraktár, kukoricaraktár benne! Fél zsák szemesterményt vitt haza. Öregdanyi tudta, hogy a hörcsög okosan gazdálkodik. Nyáron gyűjtöget, télen alszik, s a nyáron gyűjtőiteket a tavasszal, amikor még semmi ehetőt nem találni, akkor fogyasztja el. így igaz, gondolta végig a sort Öregdanyi, s amikor a sor végére ért, kezében megállt a teáskanál. Mégpedig azért, mert mindebből kiderült, hogy a nála vendégeskedő hörcsögfejedelemnek nincs egy morzsányi tavaszravalója sem. Ez csakugyan valami nagy úr lehet a hörcsögbirodalomban, ha még arra sincs gondja, hogy holnap, azaz tavasz jöttén mivel tömi meg a bendőjét. Amikor idáig jutott 21
