Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - Kovács István: Emlékek bolhapiaca: Öncsendéletrajz: A szelíd herceg szobra: versek
KOVÁCS ISTVÁN EMLÉKEK BOLHAPIACA A mögöttünk-lét: tápláló emlők, lényegelnyelő emlékek, megtartónak hitt emlékkacatok, emlékhamisítványok. És ahová érünk meg amit megérünk, az is az; mert a múlt jövő-előleg. Az élés: emléktelen mozdulat-, csend-, hang- és gondolatmetszet. (Emlékük másként és csak megkésve metsz belénk.) Szeleteiben holt tér, holt idő — összeillesztve: élet. így, egyszerűen. „ ... emlékek és remények láncolata ...” — jegyezte meg róla egy rangjelzéseitől megfosztott tábornok — kivégzése előtt is egyenruhásán. Nem tudom, hogy az utolsó szó jogán-e? Szavait kékre, zöldre verték a dobverők. A méltókat méltatlanok teszik. De ez fordítva nem igaz ott, ahol a méltatlanság is méltóság. Emlékek, emlékbódék, emléksátrak, emlékbatyuk, emlékbőröndök, emlékstandok. Emléktáblák, emlékünnepélyek, emlékünnepélyességek. Az emlék-telítettség és telhetetlenség bolhapiacán téblábolunk. Ácsorgunk, hagyatkozunk. Emésztjük az emészthetetlent. Élünk — egyre felszabadultabban — magunkat beéretlen vagy elhagyva: megkésett sietséggel. És elhagyatottan. A mézes- kalácsszívbe-sült görbetükörbe bámészan — megnyugodva, hogy a valóságban szebbek vagyunk. Oltalmazónk is fölfalható huszár. Kardtalan és kortalan katona. Lapozgatjuk a hétpecsétes könyvet, háborús magazint: igazi képességünk. A vérképlet árulkodó emléke elsősegélye lehet az igazságszolgáltatásnak. De a kimetszett szemölcs hány ártatlant fosztott meg életétől. A felragasztható szépség- flastrom, mint kettészelt altatódrazsé. Darázscsapda és komoly összpontosítást igénylő célpont a homlok közepe táján. A puskatus fölött tollbokrétás vadászkalap. Hiúság- legyezgető. Ahogy a vérmedve a pult mögött vértelen lefordul. Mi, elégedettkék: játékból ugyan, de öltünk. Kiirtjuk írmagját is. Kiirtjuk írmagunkat. És emlékezünk. Az emlékezetlenségig emlékezünk. A lampion-fejekben kigyúll a sokkolt értelem. Sose halunk meg ... te, ilyen . .. meg olyan élet... A gramofontölcsér örvénye beszippant. Korcos melódiát öklendezik a feltámadás harsonája . . .
