Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - Kovács István: Emlékek bolhapiaca: Öncsendéletrajz: A szelíd herceg szobra: versek
ONCSENDÉLETRAJZ A hogy a vers üzen, ahogy talán a fénykép, halántékhoz bilincselt gyűrűsujj, s egy borospohár bevérzett körömháza a kéziratpapíron. Bámészan rebbenet-mozdulattal, farkasvakon, mint öntudatlan egyensúlyozó ... De megbillenve az ablaküvegen végighullámzó háztetőtől, a tekintet hirtelen bezúzódik; cserepekre, verstöredékre, arcvonásokra, bor-ízekre esik. Ismét az látható, ami van és úgy, ahogy illik. Mozdulatlan a székben, kitömötten az élhetetlen valóság kocáival. Mint halotti vánkosán a török császár, aki öntudatlan egyensúlyozóként, bámészan, farkasvakon üite katonái veséző tekintetét, amelytől még a halottak is összerázkódtak volna — (de van, akinek a túlvilágra is futja fegyelméből) —; hittek a tartásának . . . És mire, megbillenve az ég üvegében végighullámzó zászlóktól, sisakoktól, hirtelen előrebukott, a vár már be volt véve, és fejétől fosztva az ellenséges vezér. Bárhogy is mást üzen a vers, a fénykép, gyűrűsujj, borospohár, ablaknak zúduló háztető ... A tekintet hirtelen bezúzódik; cserepekre, verstöredékre, arcvonásokra, bor-ízekre esik. Ismét az látható, ami van és úgy, ahogy illik. Mozdulatlan a székben, kitömötten az élhetetlen valóság kocáival. . . A SZELÍD HERCEG SZOBRA A boltíves kapuzatot csaknem eltakarja egy ezüstfenyő — messziről: földből kiálló óriási lándzsahegy; vagy az éjszaka leomló, de sátorszerűen fennakadt függönye? karácsonyi üzenet árnya? Miféle titkot leplez sugárküllőt- len, vak háromszögével? Mert látatlan tudom, mögötte a szelíd herceg kőszobra áll ............kapuőrséget — gondolhatja a beavatott tolvaj pökhendien, és tisztelettel a tájékozatlan kései jövevény. Kőkoronázott hullámos haj, tűnődő mosoly: papíruszcsónak a Holt-tengeren — alján az összegyűlt verőfeny és Isten hatnapos fáradtsága. Hunyorgó kezdet. A herceg mosolya húsvér örökkévalóság. Mint az első emberé — még a kísértő ketely és a kiűzetés bizonyossága előtt. Talán ezért nem illik kezébe pallos, se pajzs. És mégis: pallost és pajzsot tart kezében, herceghez és szoborhoz illőn. De markolatából kibomló kő- repkény indázza, levelezi be a pengét. Vagy megkövült lángnyelvek . . . , hogy ne perzselhessék a bukott angyalt?
