Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - MŰHELY - Lengyel András: Gregus Máté a "publicista": egy esettanulmány vázlata

E cikkeiből, kivált a Gazdáink feladata egyik részéből az is kiderül, hogy ezt az érdekegyeztető, egységkereső álláspontot nem politikai célok érdekében foglalta el, hanem azért, mert hite szerint a mezőgazdasági termelés és földolgozás modernizációja csak ennek az egységnek a fönnmaradása esetén lett volna megoldható. Úgy látta, hogy egy erős Gazdasági Egylet és egy azt támogató Gazdaszövetség esetén volna csak esély arra, hogy a nagyobb beruházásokat követelő terveket megvalósítsák. Csak akkor állítható föl, hitte, a mezőgazdasági szeszgyár, húsfeldolgozó telep, konzervgyár, jószág- és gabonaértékesítő szövetkezet, gépraktár stb.

Ennek a fölfogásnak az ésszerűsége tagadhatatlan; az osztatlan parasztegységnek, ha ilyen egyáltalán létrejöhetett volna, nagy előnyei lettek volna. Ám nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy Gregus nem vette, vagy nem akarta észrevenni: a kisbirtokosok szövetségének létrehozásában, vagy Áchim L. András mozgalmában valóságos különérdekek szólaltak meg, amelyeknek előbb-utóbb óhatatlanul fölszínre kellett bukniuk. A történelmi fejlődés itt, legalább részben, Gregus ellen dolgozott, noha álláspontjának lényege a magyar paraszttársadalom fejlődésének nagyon is fontos elemét ragadta meg.

Publicisztikájának politikai elemei ezt követően csak 1919-ben erősödtek föl ismét. Sipos József baráti figyelméből tudom, hogy az őszirózsás forradalmat követően, 1919 januárjában Gregus 10 ezer koronás alapítványt tett a kisgazdák szervezésére. „Felhívta a tanyai tanítókat, szervezzék a tanyai népet és tömörítsék.” (Barázda, 1919. febr.

8. 4.) Sajnos, a Barázda közleményéből nem derül ki, milyen jellegű megszervezésre gondolt Gregus, de korábbi s valamivel későbbi írásai alapján feltételezhetjük: megint valami paraszti érdekvédelmi szervezkedésről lehetett szó.

Ezt támasztja alá, hogy 1919 októberében tevékeny részt vállalt a Gazdasági Egyesület lapjának, a Közérdeknek megteremtésében és megjelentetésében. A lap Olvasóinkhoz c. szerkesztőségi beköszöntőjét, öt társával együtt, ő is aláírta (1919. okt. 5.), majd a gazdák szervezéséből is, a cikkírásból is kivette részét. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a Gazdasági Egyesület újjászervezésében is oroszlánrésze volt. Az ő koncepciójának győzelmét jelentette ugyanis, hogy a Gazdasági Egyesületbe bevonták a kisebb birtokosokat is, s olyan szervezetté igyekeztek tenni, amely mindegyik réteg érdekeit képes kifejezni és képviselni. Nagy belső vita folyt arról, az egyesület kihez csatlakozzék: a Gazdaszövetséghez-e, vagy a Kisbirtokosok Szövetségéhez. A vitában Gregus is fölszólalt; fölszólalása szimptomatikus, véleményét ugyanis így adta vissza a Közérdek: „Gregus Máté tartalmas szép beszédben elsorolta úgy a Gazdaszövetség, mint a Kisbirtokos Szövetség érdemeit, de jelenleg egyikhez való csatlakozást sem ajánl, csak a szervezkedés szükségességét sürgeti.” (Közérdek, 1919. okt. 5. 2.)

S valóban. Publicisztikájában ekkor — szervező tevékenysége mellett —ismét csak a gazdasági szövetkezés gondolata került az első helyre. Maga is úgy látta később, hogy azokra a feladatokra mutatott rá írásaiban, „amelyek a gazdasági egyesületre a termelés, a termények földolgozására és forgalomba hozatala körül vártak.” (Siessünk a szervezkedéssel! Közérdek, 1920. márc. 12.) Kiderül az is, a Gazdasági Egyesülettől — a gazdák tömörítésén túl — elsősorban azt várta, hogy alakítsa ki azt a munkakört, „amely a mezőgazdasági termelést helyesebbé, fokozottabbá és jövedelmezőbbé teszi; mely a terménynek, jórészt házilag, iparszerűen való feldolgozását és az összes termel- vénynek a legjobban és legcélszerűbben való értékesítését” teszi lehetővé. (Uo.) Régi elvei és törekvései puszta megismétlésénél ekkor mégis tovább jutott. Bár, helyesen, elsődlegesen változatlanul a gazdasági szövetkezés kérdése foglalkoztatta, nagy csatát vívott a városi tanáccsal is. Néhány szó a „kenyér-adó” kérdés megoldásáról c. 1919. október 7-i cikkében pl. kimutatta, hogy a tanács által kivetni szándékozott kenyéradó a szegényebb rétegeket sújtja elsősorban, s azok igazságtalanok. Cikke hatására a ta84