Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - MŰHELY - Lengyel András: Gregus Máté a "publicista": egy esettanulmány vázlata

nács el is állt a kenyéradó tervezett formájától. Az Egyenlő elbánást kérünk című, október 28-i cikke pedig már nemcsak kemény bírálata a városi tanácsnak, de Gregustól szokatlanul, a paraszti öntudat megszólaltatója is. „Elmúlt az az idő — írta —, amikor a legnagyobb igazságtalanságokat el kellett tűrnünk szó nélkül. (...) Azért amikor a városi tanács a város pénzügyeit és a közszolgáltatást rendezi és intézi, ne felejtse, ismételjük, ne felejtse azt, — hogy a kisgazdák és a földművelő munkások azok, akik a háborúban a legtöbbet szenvedték”, s akik azóta is a legtöbbet dolgoznak. Ugyanebben a cikkében önérzete, de elkeseredése is fölvillan: „Hol van itt az igazság és az egyenlő közteherviselés? Lehet-e abban az országban és városban rend, nyugalom és béke és megelégedés, ahol az igazságot ily egyenlőtlenül mérik, a közterheket ilyen egyenlőtlenül osztják el és a társadalom egyik rétegét a másiknak kiszolgáltatják, mint nálunk? Mi kisgazdák a szenvedésből és igazságtalan elbánásból eléggé kivettük a részünket, úgy a harctéren, mint idehaza, ezt tűrni tovább hajlandók nem vagyunk. Hanem mi igazságos és egyenlő elbánást és a közterhek egyenlő elosztását követeljük a városi tanácstól.” (Egyenlő elbánást kérünk. Közérdek, 1919. okt. 28.) E cikke miatt egyébként a célba vett vásárhelyi tanács le is mondott, (bár utóbb a lemondást visszavonták.)

A politizáló Gregus kétségkívül ebben az 1919 októbere és 1920 márciusa közötti néhány hónapban volt a legaktívabb; politikai ambíciója azonban ekkor sem terjedt túl a városon és határán. Úgy látszik, csak konkrét teendőkkel kívánt foglalkozni; tudjuk, neki a fölajánlott országgyűlési képviselőséget sem fogadta el.

Direkt politizálása így rövid életű lett. 1920-ban még részt vett a kecskeméti országos tanyakongresszuson, több kérdésben föl is szólalt, politizáló ambíciójával azonban újra csak 1935-ben, a vásárhelykutasi író—paraszt találkozó alkalmával nyilatkozott meg. Munkássága, mely bizonyos vonatkozásban a népi írói mozgalom eszmetörténeti előzményeihez tartozik, e ponton közvetlenül is találkozott a népi írók mozgalmával.

1935. augusztus 25. és 28. közt ugyanis a magyar írók egy csoportja Vásárhelyre, ill. Vásárhelykutasra látogatott. Az írók között ott volt pl. Illyés Gyula, Nagy Lajos, Féja Géza, Kodolányi János, Sértő Kálmán, Szabó Pál, Bakó József, Balázs Árpád, Katona Jenő, Matolcsy Mátyás, Kovács Imre. E találkozót, mely tanyalátogatásból, a tanyáikkal való eszmecserékből s (harmadsorban) irodalmi estből állott, nem Gregus szervezte meg, de az egésznek védnöke, meghatározó egyénisége ő volt. O tartotta a vendéglátók legfontosabb előadását is: ő mutatta be a parasztság akkori helyzetét, mind erősebb válságát. A találkozó országos visszhangot váltott ki; Illyés a Nyugatban, Nagy Lajos a Válaszban, Féja Géza a Magyarországban számolt be kutasi tapasztalataikról. Szabó Lőrinc, aki pedig nem is volt lenn Kutason, külön cikkben állt ki a találkozó mellett. Illyésék vásárhelykutasi látogatásának közvetlen gyakorlati eredménye „természetesen” nem lett, nem lehetett, de — ahogy Féja fogalmazta meg negyven év múltán — a „kutasi találkozó (...) a népi írók életében fontos esemény volt: a lényeges dolgokban fennálló egyetértés egyik első megnyilatkozása”. (1975. augusztus 7-i levele Hencz Aurélhoz.) Vásárhelykutas tehát fontos lépés lett a népi írók törekvéseinek mozgalommá szerveződésében. Jelképes, hogy ennek létrejöttében Gregusnak szerep jutott! S fontos mozzanat az is, hogy ő, aki addig az egyeztetés, az érdekkiegyenlítés szószólójának számított, ekkor a parasztság válsághelyzetének megfogalmazója lett.

4

A vásárhelykutasi írótalálkozó idejére egyébként Gregus közírásában más új vonások is mutatkoztak. A gazdaságot akkorra már átadta fiának, az ifjabb Gregus Máténak;

85