Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Galambosi László: Szárnyas szövetség: Fényvendégek: Csúcstól csúcsig: Dünnyögő: versek
FÉNYVENDÉGEK Asszonyomnak 1, II. Közelít a hold-tehén, kancsónk csordulásig. Gyümölcs-kastély küszöbén tündér citerázik. Húr rozsdáit a citerán, lepkeszárny letörtél. Gyümölcs-kastély küszöbért szunyókál a tündér. Hívogat a szerelem bimbós kapuboltja, öled lejtős ligetét nyisd meg mosolyogva. Lángjainkba merülünk, kezünk izzik, reszket. Csókolj! Fényből ne lássunk hóba hullt keresztet. Lángjaidba merülök, ragyogtatva ringatsz. Hódoltató dalokkal boldogságra biztatsz. Jégsarkantyús madarak bogyón kapaszkodnak, a Nap álmos ablakán hiába kopognak. Lobog piros ködmönünk, pólyák fölé hajiunk; baba fejű csillagok cirógatják arcunk. Ezüst ingünk foszladoz. Csontunk vénség tornya.. Bíborban a hold-tehén szívet döfő szarva. CSÚCSTÓL CSÚCSIG Az éjszaka kocsijából, rozsdaverte saroglyábái fölszállnánk az égre. Öltözködnénk vérpirosba, csúcstól csúcsig kapaszkodva bukunk feketébe. Feketébe, mert az árva pokolmélyi hahotára ébred hajnalonta. Tövis kékül Napra, Holdra, csontba-döfő csillagokra, űrbéli bokorra.
