Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - Galambosi László: Szárnyas szövetség: Fényvendégek: Csúcstól csúcsig: Dünnyögő: versek

Míg az űrbe hajló csűrbe leng a rigó rózsán ülve futnánk fényből fénybe.

Hiába! A sisak horpad, lovunknál a Nagy Nyíl gyorsabb, mereszt feketébe;

bukunk feketébe, űrbéli bokorra.

DUNNYOGŐ

Regéket dünnyögtem madárfejjel díszített bölcsők előtt.

Arcomba csapott a betlehemi pásztorkirály szegénység-szaga,

Heródes hóhér-bűze.

Bukdácsoltam vállakra kényszerített keresztek, lándzsákkal-kísért koporsók után,

fekete városok háborút dicsőítő címere alatt.

Mivégre lettem?

Lezuhantam a szerelem aranylemezekből kalapált erkélyéről. Búcsúztattak félszárnyú mosolyok, kihunyni készülő lobogások.

Hal vesztett pikkelye, annyit ért életem. Virágból szószéket építettem. Bekerítettek. A szószéket ledöntötték iszaposszügyű szörnyek: öklelő támadások, tetvesbundájú marakodások.

Kardom vércsatornájába kis vakondtúrásokat rakott a rozsda. Pajzsomon kígyók és pókok alszanak. Neki kellene vágnom újra a világnak.

14