Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Galambosi László: Szárnyas szövetség: Fényvendégek: Csúcstól csúcsig: Dünnyögő: versek
GALAMBOSI LÁSZLÓ SZÁRNYAS SZÖVETSÉG Lennénk Országot Oltalmazok, mint buzogányjogarú István, ki fiát, a zsolozsmázó herceget küldte jó Gellért elé, hogy a Bölcsesség öléből érkező csillag tükrében lássa, miként tündökölhet zászlókkal kerített hazája. Kigyúlnék, szaporáznék helyemre; lombokkal hűsített, asszonyképekkel-teli pajzsot borítanék mohazöld sebhelyekre. Meg ne nyíljanak többé! Mindörökké, akár a vértezett ige a szolgálat világítható rejtelmeibe, bújnék őrtornyaimba. Magasból csillámlanék, hatalmas inga; ragyogna érc-közti testem. Ha kívánná az Úr, homlokkal lefelé is virrasztanék méccsel-sugárzó kereszten. Űrbe, mindenség jégpáfrányos üregébe ereszkedjék a lélek. Lobogjon sóvárgás vezető lámpája, ha körülkerengik szárnyas szövetségek. A rontás fortyogó sejtjeiben hamuba békitem a lángot. Bolyongók, pillátokra szabadítok egy röppenni készülő, aranymellényes virágot; vihart buktató virágot.
